A "Nem írnek való vidék" című maffiafilm, bár nem hódította meg a fesztiválokat, valójában egy kiváló straight-to-DVD alkotás, amely megtartja az független filmek varázsát.
Fontos megjegyezni, hogy a rendező neve, Jonathan Hensleigh, ne tévesszen meg senkit. Bár korábban közepesen sikerült filmeket készített, mint például "A Megtorló," mint forgatókönyvíró olyan nagy alkotásokban tevékenykedett, mint "Armageddon," a "Die Hard" filmek, és "Az Angyal." Ő hozta létre ezt a kivételes biopicot, a "Kill the Irishman" címmel, mely Danny Greene életét mutatja be. Danny Greene egy olyan gengszter volt, akit a filmek után gyorsan legendaként emlegettek, még ha korábban sosem hallottunk róla. Amerika az ilyen történetek nagy piaca, és rengeteg ilyen alapanyag található. Tehát a történet igaz eseményeken alapul, bár bizonyos mértékű dramatizálást és színezést kapott, de így is rendkívül élvezhető.
Danny Greene története a tipikus "sebhelyes arcú" történet, ahol az ember kitör a szegénységből, és uralma alá veszi az alvilág egy meghatározott részét. A film bemutatja gazdagodásának szakaszait egy látványos montázsban. A karakterek tekintetében inkább a külvárosi keménykedők stílusához közelít, mint a hagyományos maffiafilmekhez. Hensleigh nem próbálja túlságosan stílusossá tenni a filmet, bár a trailer alapján úgy tűnhet. Ezenkívül Vinnie Jones-t is mellékszereplőként hívta segítségül, ami további asszociációkat ébreszt. Bár ha az árulás, barátság és hűség témáját nézzük, hasonló a "Keresztapa"-hoz.
A mellékszereplőkkel kapcsolatban a film tudatosan választott olyan arcokat, akik jól mutatnak a plakáton vagy DVD-borítón, de Christopher Walken és Paul Sorvino nem kapnak túl sok szerepet. Kezdetben úgy tűnik, hogy a "Kill the Irishman" a Val Kilmer által alakított zsaru és a címszereplő gengszter közötti kapcsolatra épül, de ez nem így van. Val Kilmer csak néha bukkan fel, és hosszú ideig alig látni őt.
A film főszerepét Ray Stevenson játssza, akit erősen Gerard Butlerhez hasonlítok, különösen amikor fenyegetően néz az ellenfelére, aki már sejti, hogy nagy verésben lesz része. A filmben ez a vonás dominál, és mi élvezzük nézni ezt a keménységet. Az egyetlen zavaró dolog talán Stevenson bajusza, de ha Greene-nek ilyen jellegzetes arcborostája volt, akkor Stevenson sminkese is felragasztotta, még akkor is, ha a mai nézők esetleg furcsának találják.
A hetvenes években Danny Greene ellen senki sem nevetett, maffia sokáig próbálta elintézni, de mindig megúszta a golyók elől, amiért a "bulletproof" jelző ragadt rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
