Az egyszerűség érdekében, amikor az utca ember a Közel-Keleti konfliktusra gondol, általában a zsidó-arab konfliktusra gondol, ami évtizedekig tartó véres harcokat jelent. Azonban a huszadik században az arab világban ennél sokkal összetettebb konfliktusok is kialakultak, például a hosszú libanoni polgárháború. Ez a konfliktus a nyugati közönség számára még bonyolultabb, mint az Erő és a Sötét oldal közötti viszony, és fontos, hogy ezt megértsük.
Ez azért is fontos tanulmány a "Felperzselt föld" című film előtt, mert a film két szálon fut, közel 30 év különbséggel a két idősík között. Emellett a film nemcsak a háborús háttérrel foglalkozik, hanem a jelenkori eseményekkel, a politikai helyzettel és a családi drámával is, és mindezt összetett módon mutatja be, hogy teljes egészében megérthessük a történetet.
A film egy meglepő rockzenei bevezetéssel kezdődik, amelyet egy lassú képi bevezetés követ, ahol nem igazán tudjuk, hol járunk. Ezt a klipszerűséget azonban hamarosan hátrahagyjuk, és a film továbbfejti a történetet. Néhány hosszú és dokumentarista stílusú jelenet következik, például egy végrendelet felbontásáról, amelyben Jeanne és Simon, két ikerpár a tanúk. Nem akarom részletezni az összes jelenetet, mert a film hosszú, és úgy tűnik, hogy elsőre túl soknak tűnik a játékidő, de hamar kiderül, hogy a történetnek szüksége van erre az időre, hogy teljesen kibontakozhasson. Az események gazdag és sokszínűek, és az anya és Jeanne történetének felváltva mesélése magas szintre emeli a film komplexitását.
Villeneuve filmje nem könnyű olvasmány, nem csak a szerkezete miatt, hanem a témája és bátorsága miatt sem. A filmhez koncentráció szükséges, és a történet lelkileg felkészült közönséget igényel. Bár nem nyúl túl messzire a háborús borzalmak és a családi drámák ábrázolásában, de mégis olyan mélységet és komolyságot hoz, ami egy egyszerű szórakoztató filmnél többet nyújt. A film nem mutatja meg nyíltan a gyermek testének elégetését, de a tragédia nyilvánvaló. Az erőszakot sem mutatja meg részletekben, de a látvány magáért beszél. Villeneuve nem száll el a brutális képekkel, de mégis megrázó módon mutatja be a szörnyűségeket. A film egy intelligens közönségre számít, és bár nem önt minket a borzalommal, mégis sokkoló hatást kelt. Rámutat arra, hogy minél többet tudunk a világról, annál nagyobb a fájdalmunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
