A Csizmás, a kandúr egyáltalán nem szokványos ötlet, amikor egy másodlagos karakterből váratlanul sikeres spin-off sorozatot hoznak létre. Az embernek nem kell túl sokat gondolkodnia azon, hogy honnan ered a szórakozás, hanem örülhet annak, hogy van. Azonban az, hogy egy albínó Kinder tojás kerül a középpontba, már olyan, mintha a pszichedelikus hetvenes évek legzavarosabb műveit idézné.
Először nem volt könnyű megszoknom ezt az ötletet, mivel az ilyen túlságosan öntelt és pufók karakterek nem illeszkednek a családi rajzfilmek világába. Azonban ne felejtsük el, hogy a Csizmás a Shrek univerzumából származik, és az egész sorozat alapja éppen az, hogy eltér a hagyományos Disney stílustól.
A főszereplő továbbra is Garfield fő ellenfele, a szőrös mellkasú latin, akit minden macska irigykedve figyel, amint lefetyeli a tejét. A Csizmás, a kandúr új színt hozott a már meglehetősen túlzsúfolt műfajba, és szórakoztató módon ráébresztette azt.
Bár az utóbbi években a 3D animációk próbáltak technikailag új dolgokat mutatni, de gyakran elveszítették a szívüket és lelküket. Azonban a Csizmás, a kandúrban új lendületet találtam, részben az eredeti ötletek és a karakterek közötti helyzetkomikumok miatt, részben az ismert mesehősök humoros ábrázolása miatt. Utoljára a Shrek sorozat első részében éreztem hasonlóan. Míg a Shrek karakterekkel unalomig folytatták a történetet, addig a Csizmás, a kandúr friss és eredeti, és nem kísért meg unalmas utalásokkal a franchise-ra. Természetesen az eredetiség szempontjából korlátozott, hiszen az egész a Shrek világából nőtt ki, de mégis újszerűséget hoz a jól ismert történetbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
