Filmrajongó

Az "Ami érdekel a halálom előtt" listám alján található a baseball és a közgazdaságtan, valamint az Alekosz-jelenség és a kvantumelmélet. Bevallom, hogy amikor elindulok egy sportfilmre, akkor hamar könnyezőssé válok, és utána jóval kevesebb gyomorsavval keverem meg a tintámat. Bármelyik elnyűtt, leírt gladiátor, a vakutengerből előkerült névtelen hős, vagy az utcai bunyós bölcs szavait elhiszem, és drukkolok a fogcsikorgató pincérnőnek, aki be akarja hozni az élet bal horgát.

A Pénzcsináló egy teljesen más megközelítést mutat be a sportolókról, akiket istenítünk és kódokkal látunk el a nyakukon. A tehetség most az árfolyam emelkedését jelenti Excel-táblázatokban, és a tanácsadók az öltözőkben küzdenek a mezekért.

Billy Beane (Brad Pitt) az amerikai baseball-liga Garami Józsefje, hiába hozza össze a tehetséges játékosokat, minden szezon elején kezdi újra, mert a nagyágyúk rögtön elhúzzák a gazdagabb csapatokhoz. Most a menedzser nem vízzel főz, hanem egy kövér közgazdásszal (Jonah Hill most bizonyítja, hogy színész, nem csak egy vicces, dagi srác). Elkezdenek egy merész elméletet megvalósítani, amely végül azt mutathatja meg, hogy a matek fontosabb a testnevelésnél.

Brad Pitt lenyűgöző hollywoodi karriert futott be a Dallas sorozattól a producerek székéig, amiért méltán dicséret illeti (bár már régóta nem a kinézetére fókuszálnak a kritikusok). A film elkészítésekor is kiváló munkát végzett, gyakorlatilag minden fontos pozícióba Oscar-díjasokat alkalmazott. Steve Zaillian (Schindler listája) és Aaron Sorkin (A közösségi háló) precízen megírt forgatókönyve néhány idézetet tartogat. Wally Pfister (A sötét lovag) a magányos szigetként komponálja az üres stadiont képeivel, ami igazi költészet. Bennett Miller rendező vigyáz arra, hogy ne fojtsa meg a nézőket a statisztikákkal, 133 percnyi film alatt, amely elkerüli a műfaj jellemző pátoszát, és időnként helyet ad a csendnek is (ezért szerettük őt a Capote miatt). A kulcsfigura Pitt Billy Beane, aki minden új bajnokságot új életként kezel, és laza viszonyban van a kudarccal, és ha véletlenül győz, azt sem veszi észre. Pont ezekért a szerepekért markolgatják a kis szobrokat februárban!

A Pénzcsináló valószínűleg nem lesz tananyag a közgázon, de talán néhányan találnak majd benne valami megértést, különösen azok, akiknek valamilyen oknál fogva kudarcba fulladt a karrierjük (persze, nekem is eszembe jutott a futballpályafutásom!). Egyébként amíg a vásznon látom, hogy valakinek a szíve nagyobb, mint a csekk összege, addig továbbra is szeretek moziba járni.