Dínó Tesó (The Good Dinosaur) című amerikai animációs kalandfilmet Peter Sohn rendezte, a főszerepekben Raymond Ochoa, Jeffrey Wright, Steve Zahn és A.J. Buckley láthatók. A film 2015-ben készült és 100 perc hosszú.
A legfrissebb Pixar alkotás a dinoszauruszok világába repít minket. Miután elkerülődik a dinoszauruszok kihalása, egy fiatal dínó és egy embergyerek szokatlan barátságot kötnek, habár az elején nem indulnak túl jól. A történet kedves és aranyos, a látvány lenyűgöző, de a Pixar ennél mélyebb mondanivalóval is szolgálhatna.
A cselekmény 65 millió évvel ezelőtt játszódik, amikor a dinoszauruszok éltek. Egy hatalmas meteor közelít a Föld felé, de végül elkerüli azt, és a dinoszauruszok nyugodtan legelésznek tovább. Évmilliók múlnak, a növényevő dinoszauruszok mezőgazdaságot űznek, a húsevők pedig bölénycsordákat terelnek.
Az ember ilyen környezetben apró és sebezhető, szinte a tápláléklánc alján található. A történet középpontjában a dínócsalád áll, amelynek tagjai a kukoricatermést gondozzák, kivéve a legkisebbet, aki nem igazán találja a helyét ebben a munkában.
Egyik hibájával véletlenül a családfő halálát okozza, és úgy dönt, hogy megmutatja, mire képes. Az embergyerek, aki gyakran megrágja a kukoricát, nyomába ered, és persze, hogy eltéved.
A film lényegében egy visszatalálás története, amelyben olyan elemek találhatók, mint az "A majmok bolygója" és "A dzsungel könyve", valamint néhány ismert dínószauruszokat bemutató filmből vett részletek. Amikor egy ilyen animációs filmet értékelünk, fontos megérteni, hogy kiknek szól.
Azt gondolom, hogy elsősorban gyerekeknek szól, de azoknak a szülőknek is érdekesebbnek kell találniuk, akik elkísérik a gyerekeiket. Sajnálatos módon a film nem teljesíti maradéktalanul ezt a kettős célt. Egy gyerek számára túl hosszú és unalmas lehet, míg egy felnőtt számára kevés tartalmat kínál. Az arányok nincsenek rendben, és úgy gondolom, hogy egy ilyen filmnek tökéletesen kellene szórakoztatnia mind a gyerekeket, mind a felnőtteket anélkül, hogy bárki is unatkozna. Ugyanakkor elismerés jár a fotórealisztikus animációért, amely lenyűgöző, bár ez már elvárt a Pixar-tól. A rajzolóknak talán inkább azon kellene gondolkodniuk, hogy hogyan adhatnának karaktereiknek némi egyedi vonást, mivel ez egy kedves és aranyos animációs film. A dínók és az embergyerek karaktereinek tervezése viszont kiválóan sikerült.
Ugyanakkor a film mondanivalója nem teljesen világos, és az út, amelyet a történet követ, nem mindig egyértelmű. Természetesen a fiatal dínó a történet végére sok mindent megtanul, és felfedezi saját bátorságát és kitartását, miközben számos kihívással néz szembe, beleértve a természeti veszélyeket és más dínók fenyegetéseit is. Bob Peterson régóta vágyott erre a projektre, de a Pixar útközben váltott Peter Sohnra, aki ezzel az alkotással debütált egészestés rendezőként. A Dínó Tesó lenyűgöző vizuális élményt nyújt, de a Pixar még gazdagabb tartalommal is gazdagíthatná filmjeit, amint azt például az "Agymanók" is megmutatta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
