Filmrajongó

Hotel Transylvania 2. - Ahol még mindig szörnyen jó (Hotel Transylvania 2) című amerikai családi animációs filmben az a legzavaróbb dolog, hogy mennyire alulmúlták az elvárásokat. Ugyanis a közönségnek nem kell túl sok, csak egy jó kis szórakozást, szép képi világot és egy édes történetet.

Nem azért, mert a készítők nem igyekeztek volna, de határozottan elmondhatjuk, hogy a hatéves gyerekeknek talán tetszene a film, hiszen számukra elég egy egyszerű cukorkás papír is, hogy boldogok legyenek.

Az első Hotel Transylvania részben megismerkedtünk Draculával, aki egy szállodát vezet, hogy megvédje lányát az emberektől, és olyan szörnyek között nevelje fel, akik egyáltalán nem veszélyesek. Azonban az első rész végén egy emberfiú is megjelent a szállodában, és beleszeretett Dracula lányába. Az érzés kölcsönös volt, és a film vége boldogan zárult, együtt maradva a szerelmespár a szállodában.

A második részben a történet az új generációval folytatódik, amikor a vámpírlány és az emberfiú szülőkké válnak. Dracula gróf boldogan részt vesz az unokája nevelésében, de aggódik, mert úgy tűnik, hogy a kis Dennis nem örökölte meg a vámpír képességeket, és nem igazi szörny.

Dracula elhatározza, hogy megpróbálja előhozni benne a vámpírt, még ha az édesanya nem is tud róla. Ez azért is fontos, mert meg akarja győzni a lányát, hogy maradjanak a szállodában, és ne vágyjanak az emberi világba. Később megjelenik a történetben Dracula apja is, aki hű a régi szabályokhoz, és nem örül annak, hogy utóda csak félvér vámpír.

Az animációs filmek készítőinek nem könnyű feladat, mert egyszerre kell szórakoztatniuk a gyerekeket és a felnőtteket is. A szörnyek itt jó alapanyagok, mert lehet velük sokféle karaktert teremteni, és ez a kontraszt érdekes lehet.

Azonban a Hotel Transylvaniában bár jól megrajzolt karakterek vannak, és néha vicces is lehetnek, a történet sajnos nem hoz semmi újat az első rész után, és egyszerűen unalmas.

Nem sikerült olyan emlékezetes karaktereket létrehozni, és nincs egyetlen poén sem, ami igazán vicces lenne. Ráadásul a legzavaróbb az volt, amikor megpróbálták fiatalosabbá tenni a párbeszédeket, és olyan szlenggel próbálták megszólaltatni a karaktereket, ami kínos volt. A dédnagyapa vámpír is lehetett volna érdekes karakter, de sajnos csak a film végén kapott nagyobb szerepet.

A rendező Genndy Tartakovsky, aki a Pindúr Pandúrok és a Dexter laboratóriuma mögött is áll, így sokkal többet vártunk volna tőle. Az írók között pedig ott van Adam Sandler is, aki a humor királya, de sajnos itt nem tudott olyan jó poénokat írni.

Valószínűleg a gyerekek élvezni fogják a filmet, mert szerethetőek a karakterek, és van egy kedves mondanivalója. De sajnálatos, hogy nem sikerült ennél többet elérni, mert sokkal több potenciál lett volna ebben a történetben. Tudjuk, hogy az animációs világban már láttunk sokkal jobb történeteket is.