A film "Gemma Bovery" (2014) rendezője Anne Fontaine, főszereplők: Fabrice Luchini, Gemma Arterton, Jason Flemyng, Isabelle Candelier. Ez egy francia romantikus film, ami 99 perc hosszú és 16 éven felülieknek ajánlott.
A történet középpontjában egy idős francia pék és egy fiatal angol festőnő barátsága áll, melyet Coco Chanel rendezőnője inspirált.
A "Gemma Bovery" eredetileg egy képregény alapján készült. Ne hagyjuk, hogy az Asterix és Obelix képregények és az Adéle élete kerüljön az eszünkbe, mert ez a film más hangvételű. Bár a film francia, a képregényt egy angol hölgy, Posy Simmons készítette, és 2000-ben a The Guardian tette közzé. Talán nem mindenki emlékszik rá, de Simmons 2005 és 2006 között "Tamara Drewe" című képregényét is kiadta könyv formájában, ami hasonlóan modern nyelvezettel készült, inspirációt merítve a XVIII. és XIX. századi gótikus-romantikus regényekből. Mindkét mű közös jellemzője a főhősnő tragikus sorsa és az irónia.
Martin Joubert (Fabrice Luchini) a pezsgést hátrahagyva egy normandiai kis faluban veszi át a családi pékséget. A festő Gemma Bovery (Gemma Arterton) és férje, Charlie Bovery (Jason Flemyng) is ide költözik. A deres hajú pék hamarosan Gemma mellé áll, és együtt felfedezik a vidéket, beszélgetnek, és Martin bemutatja Gemmának a francia nyelvet és a kenyér sokféleségét. Martin azt észleli, hogy Gemma egyre inkább emlékeztet Flaubert Bovarynéjára, és mindent megpróbál, hogy a nő ne szenvedje el Emma tragikus sorsát, de a helyzet fordítva alakul. Martin saját emlékei és Gemma naplója alapján próbálja visszaidézni a történteket.
A film nem hagyományos Flaubert Bovary történetfeldolgozás, inkább az angol középosztályról szól. Sok angol választja ezt a francia vidéki életmódot, és vagy tetszik nekik, vagy nem. A táj gyönyörű, a nyelv érdekes, és a franciák olyanok, amilyenek, de az évszázados csipkelődés ellenére is jól kijönnek. Fabrice Luchini zseniális a szerepében, álmodozik, filozofál, manipulál, de sosem válik nyálcsorgató vénemberré. Gemma Arterton pedig gyönyörű, és színészként is kiváló teljesítményt nyújt. Azonban néhány részlet túlságosan hangsúlyozott a történetben, míg mások elfeledkeznek róluk, ami néha zavaró lehet. A végeredmény egy őszinte, játékos film, ami szemet gyönyörködtet, de kisebb-nagyobb hibákkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
