Filmrajongó

A Kör című filmet James Ponsoldt írta és rendezte, Dave Eggers novellája alapján és segítségével. A főszerepekben Emma Watson, Tom Hanks, Karen Gillian, John Boyega, Ellar Coltrane, Patton Oswalt (és Bill Paxton utolsó filmszerepében) láthatók. Ez egy színes, amerikai, társadalomkritikus sci-fi film, mely a közeljövőben játszódik, 2017-ben, és 110 perc hosszú (12 éven felülieknek ajánlott).

Képzeljük el a következőt: az Apple felvásárolja az összes közösségi média platformot, összeolvasztja őket, és lenyűgöző újításokkal bővíti ki, létrehozva egy világuralmi Kört. Ebben a világban a titokosság helyett a hazugság az alap, nincs magánélet, mindenki a másik barátja, de a romantika eltűnt. A film üzenete ijesztő, mert nincs messze a jelen valóságától, és folyamatosan történik háttérben olyasmi, amiről nem vagyunk tudomással. A film gondolatébresztő, és legalábbis...

Az, amit a film üzen, nagyon hasznos lehet, és alapvetően üdvözítő, de beleütközik az Idegpálya-szindrómába, ami hasonló témával tavaly nem sikerült jól. Mindkettő rendben lenne, ha nem veszítene el értékes potenciált, és ha nem tűnne úgy, mintha a film valamiben többet szeretett volna volna nyújtani, mint ami végül látható. Az üzenet világosan átjön, ami nagyszerű, csak a film körítése sérült meg valahol a szállítás során, vagy valami más miatt.

Az ipari munka szaga jelen van a filmen, de nem csak itt, hanem minden szereplőn. Azonban két ponton jól használják a megszokott sablonokat. Érdekes módon Danny Elfman zenéjét nem azok a stílusok jellemezik, amiket általában a "2010-es évek informatikai filmjeinek elektronikus zenéjével" azonosítunk, például az Oscar-díjat nyert "The Social Network" zenéjével. Néha még a "Pénzes cápa" stílusára is emlékeztet.

A másik jó dolog a szokásos "írjuk ki az üzeneteket, kommenteket az éppen látható eszköz kijelzőjéről a vászonra" módszer alkalmazása, amit jól megoldottak, és szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy mindent észrevegyünk. A magyar feliratok jók, de sajnos csak kb. 20% -át teszik ki az ottani információmennyiségnek, és ezért elvesznek a film fontos társadalmi üzenetei. Például, észrevettem egy olyan részt, ahol azt mondják, hogy "a Kör fiataljainak nincsenek gyerekei." Bár ezt érezni a film során, nem mindenki érti meg egyből. Az ilyen apró részletek is fontosak, és érdemes figyelni rájuk.

Az üzenet átadása, a zene és a megszokott, de fontos vizuális elemek használata pozitívumok, de itt véget is érnek a jó dolgok. Persze a "teljesen semmi" nem feltétlenül negatívum, attól függ, ki nézi a filmet, de ez igaz a többi elemre is. Vessünk egy pillantást a szereplőkre!

Tom Hanks a film előzeteseiben fontos karakterként van bevezetve, de valójában nem nyújt többet, mint az átlagos filmek rosszabb színészei. Három Jobs film után Hanks nem érdemli meg a dicsőséget. Patton Oswalt általában komikus szerepeiről ismert, és jó látni, hogy igyekszik más irányba menni, de a végeredmény nem tökéletes. Ő Hanks partnere, de még inkább a háttérben van. John Boyega az új Star Wars előzetesében jobb teljesítményt nyújt, mint itt. Bár fontos háttérfiguraként szerepel, ha hiányozna a filmből, semmi sem változna. Ellar Coltrane-t 12 évig követtük nyomon felnőni, és itt is próbál valami érdemit nyújtani, ami néha sikerül, néha nem, de a forgatókönyv és a közösség visszafogja.

Ezután ott van Emma Watson, a film egyetlen főszereplője. Próbálkozhatunk azonosulni vele, de amikor úgy érezzük, hogy megértjük őt, akkor hirtelen olyan irányba megy, ami zavaró, majd visszautal az előzőre, de ez hirtelen történik, például a film vége felé, és nehéz követni az okokat. Végül is a film végén visszatér az eredeti tervhez, bár a tervezés folyamatát nem láthatjuk. Azt mondhatjuk, hogy próbálkozik, de nincs semmi különleges az alakításában, és nem ő a

film legnagyobb problémája.

A stáb két pozitívumát is meg kell említeni (mert vannak ilyenek!). Az egyik Karen Gillian, akinek karakterfejlődését sokkal jobban átérzi a közönség, mint Emmaé, és egy megfogható karaktert alakít a film elejétől a végéig. Ő az egyetlen olyan színész a főszereplők között, akitől valódi alakítást láthatunk. A többiek vagy sablonosak, vagy rosszul megírtak (legyen az maga a főszereplő vagy az ex-barát, aki kevés időt kap a vásznon). Legalább Bill Paxton búcsúzott a filmszínről erőteljes alakítással, habár nem ragyog annyira, mint például a "Holnap határában" vagy az "Éjjeli féreg" című filmekben, de az apafigurát hitelesen hozza. Ő a film egyik pozitívuma.

Ebből következik, hogy a legnagyobb probléma nem a színészi teljesítményekkel van, hanem azzal, ahogyan a színészekkel bánnak. Ez részben a színészvezetésre vezethető vissza, de a forgatókönyv is felelős érte. Nem ismerem az alapművet, és nem is tudtam, hogy adaptáció, de biztos vagyok benne, hogy Dave Eggers, aki saját regényét adaptálta, nem ért a filmekhez. Talán nem véletlen, hogy az ő regényéből készült másik Tom Hanks film, az "A Hologram for the King," nem aratott sikert tavaly. James Ponsoldt rendező korábbi munkássága sem érdemel különösebb elismerést.

Egy olyan alapanyag, amely ilyen aktuális és erős üzenettel rendelkezik, jobb kezekben talán erőteljesebb lenne. De mivel tartalmaz olyan elemeket, mint a zene és Bill Paxton jelenléte, még mindig nem bírnék le senkit a moziban való megtekintésről, de ajánlom, hogy kedvezményes jegyekkel vagy olcsóbb helyen nézzék meg. A film annyit megér, ha éppen nincs valami tipikus mozifilm a kínálatban.

Ha pedig a könyv ugyanilyen volt, mint a film, az igencsak szomorú. Még csak 23 éves vagyok, de már én is csak nézem a "mögöttem lévő generáció" szokásait. És éppen nekik lehet, hogy gondolatébresztő és megbeszélésre ösztönző lehet a film... de csak akkor, ha nincs más vonzóbb blockbuster, vígjáték vagy horrorfilm, amit két szóval elintéznek a popcorn és nachos evése közben.

A Kör elveszve tűnik el: a fő közönség nem erre vágyik, az idősebb generáció tisztában van a problémákkal, a szülők pedig tehetetlenek a változtatás tekintetében.