Filmrajongó

Harrison Ford és egy számítógépes animációs kutya? Igen, valóban. Jack London története 2020-ban újra feldolgozásra került? Igen, így van. Nem szükséges azonnal lezárni a lehetőséget, hogy megszeressem ezt a filmet. Valójában, elutasítani sem érdemes. Ez egy szórakoztató és tanulságos családi mozi, amely megérdemli, hogy animációnak nevezzük. Ráadásul a "Így neveld a sárkányodat" rendezője, ismét szárnyra kapott ebben a projektben.

Buck, a kaliforniai kisváros bírójának kutyája, kivételesen szerencsés helyzetben él. Senki sem mer ellenállni neki, és ő ezt kihasználja: kutyánk egy elkényeztetett, puhány házikedvenc. Azonban, amikor végül túllépi a határokat még a szerető gazdájánál is, kizárják otthonából, majd elrabolják, hogy Északon eladják. Az alaszkai Yukon területén az aranyláz tombol, és szükség van erős, állóképes állatokra. Buckot szánhúzó kutyává képzik ki, akinek hosszú postajáratokat kell teljesítenie több száz kilométeren keresztül, mígnem a távíróvezeték kiépül (ezen a ponton Omar Sy a gazdája). A kezdeti nehézségek után Buck igazi csapattaggá válik, testben és lélekben is megerősödik, és vezetői képességei is felszínre kerülnek. Kalandjai során többször találkozik John Thorntonnal (Harrison Ford), az egyedülálló férfival, aki végül a gazdája lesz. Ők ketten együtt szembesülnek a vadon kihívásaival és keresik önmagukat.

Sokan panaszkodnak arról, hogy napjaink gyerekfilmjei túl erőszakosak, ugyanakkor száz évvel ezelőtt a mesék és ifjúsági regények sem voltak kevésbé hátborzongatóak. Akkoriban az olvasó vagy hallgató képzeletére volt bízva, hogy elképzelje a történéseket, és csak néhány jól eltalált illusztráció segítette a képzeletet. Most a mozikban már minden készen kapjuk: kép, hang és zene egyaránt.

A legújabb filmváltozat Jack London regényéhez képest még merészebb és izgalmasabb. Azonban ez a családbarát verzió nem veszítette el az aranyláz és a vad romantikáját. Gyorsan kiderül, hogy ebben a korszakban és ezen a helyen az ember és az állat élete keveset ér, bár talán az utóbbi még kevesebbet, amíg erővel bír. Buck számára hol jó, hol rossz a bánásmód, de mindig talál olyanokat, akik felismerik, hogy egymásra vannak utalva, és hogy a furkósbot nem oldja meg a problémáikat. A kutyának még a fajtársaival is meg kell küzdenie az alfahím pozíciójáért, különösen, hogy ezen a vidéken rengeteg farkas él: Buck gyakorlatilag visszatért ősei földjére. John Thornton önkéntes száműzetésének is van mélyebb jelentése, és az ő utazása is szimbolikus, ahogyan az a könyvek és filmek esetében szokásos.

A film a CGI-t használja ahhoz, hogy hitelesen ábrázolja a karaktereket és az állatokat. Bár kezdetben Buck animációja eltér a megszokottól, a film később képes átadni a valóságot, és az állatok is hihetőek. A CGI elterjedése és alkalmazása egy természetes fejlődési irány, amit elfogadható módon alkalmaznak a filmen.

Sokan kételkednek abban, hogy miért vállalta Harrison Ford ezt a szerepet. Az igazság az, hogy valószínűleg ugyanúgy tekint erre a munkára, mint az Indiana Jones vagy a Star Wars filmekre (ahol még több a CGI). Ő is megtalálja a szakmai kihívást és örömét benne. Emellett, ne felejtsük el, hogy a stáb nem utazott el a valódi helyszínre a forgatáshoz, és mégis sikerült hiteles környezetet teremteni a filmben, figyelve a természetvédelemre.

Ha egy film képes engem elvinni egy másik korszakba és helyszínre, akkor bármilyen körülmények között forgathatják. Nem feltétlenül szükséges mindig a valóságban forgatni. Lehet szeretni vagy utálni, de a "Vadon Hívása" képes szórakoztatni és elgondolkodtatni.

Forrás: filmrajongo.com