A Láthatatlanok című francia dráma, melyet Louis-Julien Petit rendezett és melyben olyan színészek szerepelnek, mint Audrey Lamy, Noémie Lvovsky, és Brigitte Sy, 2018-ban került bemutatásra. A film nemcsak a hajléktalanságot mutatja be, hanem központi témája a cselekvésre való vágy, az optimizmus és a humor is. Sikerrel teszi emészthetővé egy nehéz témát, sőt, még szórakoztatóvá is varázsolja. Az alkotók hosszú ideje foglalkoznak ezzel a problémával, és a filmben valódi hajléktalan nők is szerepelnek, ami hozzájárul a film hitelességéhez. A művet hazájában sokan látták már a mozikban, és most a Budapesti Távmozi keretében mi is megtehetjük. Érdemes időt szánni erre a filmre, különösen a jelenlegi helyzetben aktuális üzenete miatt.
Bizonyára mindenki találkozott már azzal a közterületi padtal, melyet közepén egy karfával osztottak ketté. Ez a megoldás nemcsak a kényelmetlenségre szolgál, hanem azt is megakadályozza, hogy valaki lefeküdjön a padra. Hasonló okokból kezdtünk el a kirakatok és kapualjak környékén egyre gyakrabban hegyes tárgyakat látni. A hajléktalanság valós probléma, és az érintettek tagadása, kiszorítása frekventált területekről vagy kriminalizálása semmilyen megoldást nem nyújt sem az érintetteknek, sem a társadalomnak. Minden hajléktalan mögött emberi sors, emberi történet húzódik. Az olyan közmondások, mint "csak az nem dolgozik, aki nem akar" vagy "magának köszönheti, hogy ide jutott", csak tükrözik a közgondolkodást, mely sokszor téves és káros. Politikusok is gyakran hangoztatnak olyan állításokat, melyek károsak és megalázóak.
A Láthatatlanok a szociális munkásokról és az általuk segített emberekről szól. A történet egy nappali szálláson játszódik, amelyet lelkes munkatársak tartanak fenn. Sok hajléktalan nő fordul meg itt, de éjszakára el kell hagyniuk a jogszabályok miatt. El kell ismerni, hogy nagyon nehéz állásinterjúra menni vagy munkahelyen dolgozni, ha nincs hová aludni. Azoknak a szociális munkásoknak a feladata, akik mindent megtesznek azért, hogy segítsenek, hogy az érintettek újra értékesnek érezzék magukat. Az elsődleges cél az önbecsülés visszaszerzése, mert minden embernek van múltja és képessége, amelyeket munkára lehetne használni. Az élet nehézségei és a szenvedések ellenére ezek az emberek megpróbálnak erőt gyűjteni és hasznosnak érezni magukat.
Az emberek sorsa és életútja sosem egyforma. A csoport sokféle embert foglal magában, mint illegális bevándorlók, börtönviseltek, mentális problémákkal küzdők és olyan nők, akik valamikor elvesztették az otthonukat. Az állam dotálja az ellátórendszert, mert a hajléktalanok nem hoznak bevételt, és kihasználja az itt dolgozók elhivatottságát. Az érintettek is gyakran szégyellik a helyzetüket, mert mások előtt nehéz elismerni, hogy hajléktalanok. A film bemutatja azokat az embereket, akik mindent megtesznek azért, hogy segítsenek, és saját maguk is sok áldozatot hoznak. Azok, akik szembesülnek ezen sorsokkal, megtanulják értékelni az alapvető dolgokat, mint a munka, az élelem és a lakhatás. De a család, a barátok és az ismerősök is szenvednek ennek a rendszernek a következményeitől.
A segítési vágy olyan emberekben is erős, hogy gyakran elveszítik a magánéletüket. Tudják, hogyan használják ki a rendszer kiskapuit, hogyan alkudozzanak és hazudjanak. Tudják, hogy kit kell keresni, ha problémájuk van, és néha visszaélnek a jószándékú segítőikkel. Próbálják a rendszert takarékosan működtetni, és minden lehetőséget kihasználni. De végül mindenki elfárad, mert nem lehet mindenkit megmenteni. A film Claire Lajeunie könyve alapján készült, aki újságíróként és dokumentumfilmesként ismert a hajléktalanság problémájáról.
A Láthatatlanok bemutatja a sokféle emberi sorsat, de nem túlozza el, mert az alkotók jól ismerik a helyzetet és a rendszert. A film drámai, ugyanakkor humorral is bír, melyet az érintettek optimizmusa sugároz. Bár csak kevés embernek sikerül visszailleszkednie a társadalomba, de a pozitív hozzáállás nélkül még kevesebben érnék el ezt. A film nem tökéletes, de fontos, és az üzenete idővel csak még inkább aktuálissá válik. A koronavírus sem változtatja meg a torz világképet, mert a fogyasztói társadalomban az emberek értékét elsősorban a gazdasági hasznuk alapján mérik.
Forrás: filmrajongo.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.