Filmrajongó

A Big Hero 6 kifejezetten remek animációs film, azonban mások döntik el helyettem, hogy mennyire hű marad az eredeti anyaghoz. Az első benyomásom az volt, hogy a film ügyesen ötvözi a japán anime elemeit a klasszikus amerikai képregényes alaptörténettel, és mind a gyerekek, mind a felnőttek számára kellemes szórakozást nyújt.

A főszereplőnk Hiro, San Fransokyo fiatal lakója, aki korához képest igazi zseni. Bár elsősorban nem foglalkozik tehetségének kamatoztatásával, inkább élvezi a szórakoztató, bár illegális robot harcokat. Az érettebb testvére, Tadashi, aki szintén kiváló észjárású, igyekszik helyes irányba terelni, bemutatva neki azokat a kissé furcsa tudósokat, akik később a Big Hero 6 tagjaivá válnak. És természetesen nem hagyhatjuk ki a csapat és a film igazi sztárját, a Baymax nevű robotot, akinek gépszíve mellett a pocakja a legnagyobb, és aki a második legfontosabb karakter Hiro mögött.

A Big Hero 6 egy rendkívül összetett alkotás, különösen azokhoz képest, mint a Planes: Fire & Rescue, a Rio 2, a Penguins of Madagascar vagy a Mr. Peabody & Sherman. Az alkotók hagyják, hogy a történet kibontakozzon, a karaktereket megismerjék, és a főbb eseményeket elindító családi tragédiát ne takargassák el.

Ez különösen furcsa, mert az utolsó húsz percben jól sűrítették és közvetítették az információkat, de a vége felé úgy éreztem, hogy kissé elfogyott a kreativitás, és túl gyorsan zárult le a történet. A látványvilág és az animáció minősége kiváló, a dizájn pedig végig ügyesen vegyíti a japán és amerikai elemeket. A készítők azonban nem merészkedtek túl messzire a határokat feszegetve. Őszintén szólva, néhány helyen talán bátrabban kellett volna kísérletezni. Remélhetőleg a folytatás már merészebb lesz ebben a tekintetben.