Filmrajongó

Istenem, egy T-rex! Nem, ez a mondat nem akkor pattant ki belőlem, amikor bemutatták először (akkor csak döbbenten bámultam, ahogyan mindenki más a tatabányai kis moziban), hanem egy hétköznapi vasárnap délutáni tévénézés közben, miután már kb. ezredszor néztem meg Spielberg klasszikusát. A varázslat még mindig érezhető, még akkor is, ha minden fordulatot és képkockát fejből ismerünk. Bármennyire ismerős a történet, és bár láttuk már a dinókat, még mindig magával ragad minket a cselekmény, és lelkesen figyeljük a dinoszauruszokat, ahogyan szinte megjelennek a képernyőn. Ez a film egyszerűen kiváló, Spielberg gyermekkorunk kiemelkedő rendezőjének fénykorából származik, és az idő nem csökkenti annak varázsát!

John Hammond (Richard Attenborough), az idealista milliárdos arra vállalkozik, hogy megvalósítja álmát, és élő dinoszauruszokkal teli őslényparkot hoz létre a látogatók számára. Azonban a befektetők kételkednek, ezért néhány szakértői véleményre van szüksége. Így érkeznek a Jurassic Parkba a két őslénytan tudós, dr. Alan Grant (Sam O'Neill) és dr. Ellie Sattler (Laura Dern), valamint a matematikus, dr. Ian Malcom (Jeff Goldblum). Bár első látásra lenyűgözik őket a dinók, hamarosan minden rosszra fordul, és egyetlen céljuk a túlélés...

Valakinek feltűnt, hogy a dinók alig több mint 6 percig vannak jelen a filmvásznon? Nem, nekem sem. A történet annyira jól felépített, a feszültség olyan jól ki van dolgozva (például, amikor a vizespohár elkezd rezegni!), hogy érdekes marad a látványtól függetlenül. A dinoszauruszok mellett a CGI is csúcstechnikai teljesítményt nyújt, Spielberg és csapata remek munkát végzett, és még évekkel később is tökéletes az illúzió. A T-rex-ről le sem tudjuk venni a szemünket, a raptorról pedig egyszerre imádjuk és rettegünk, és még a békebeli növényevők sem maradhatnak említés nélkül.

A karakterek nem fejlődnek túlzottan, csupán dr. Alan Grant gyermekellenessége változik az átélt események hatására. Az emberi szereplők kicsit háttérbe szorulnak a dinókkal szemben (annak ellenére, hogy a digitális valóságukban alig voltak jelen a filmben), de éppen ez adja a lehetőséget arra, hogy gyermeki érdeklődéssel tekintsünk vissza azokra az állatokra, akik hajdanán uralták a Földet. Most pedig újra itt vannak, hogy szembenézzenek az emberrel, aki azt hihette, hogy játszhat Istennel, és visszahozhatja őket. Bár a film fő célja a szórakoztatás, mégis szorosan kapcsolódik az erkölcsi kérdésekhez: jogos-e a tudósoknak beavatkozni a természetbe, és milyen veszélyeket hordoz magában a génsebészet, ha nem gondolják át kellőképpen a kísérletek következményeit.

Spielberg már a megjelenés előtt lefoglalta Michael Crichton regényének filmadaptációját, üzleti szemmel látva a zajos siker lehetőségét, és személyes érdeklődéssel azért, hogy létrehozhassa azt a látványvilágot, amelyet korábban még senki sem tett meg. Az eredmény meglett: a mozipénztáraknál és a szakmában is óriási sikert aratott, 3 Oscar-díjjal jutalmazták az alkotókat. Kitört a dinóláz, mindenki a Brachiosaurusokról beszélt, mintha csak egy tévésorozat sztárjai lennének. Nem csak nekem voltak dinós játékaim, könyveim és minden egyéb dinós cuccom. Spielberg boldogan számolhatta a bevételt, mi pedig élveztük a film lenyűgöző szórakoztatását és a Föld őskorának izgalmas történetét (amit máig nem kell újraolvasnom, ha a tudományos hírek valami dinoszauruszokkal kapcsolatosat közölnek). Az őrületnek azonban egyszer vége szakadt, ahogy minden divatnak, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy örökre szívünkbe zártuk ezt a filmet. Az operatőri munka a CGI mellett kiváló, és ne feledkezzünk meg John Williams lenyűgöző zenéjéről, amelyet azonnal felismerünk.

A T-rex mindent visz, a raptorok is hozzák a kötelezőt, de az élő szereplők is kiválóan teljesítenek. Richard Attenborough a tökéletes nagypapa, fehér hajával és szakállával, az idealista terveivel - egy örök gyerek, akit kemény körülmények között ér el, hogy a szép álmok néha rémálmokká válhatnak. Sam Neill maximális teljesítményt nyújt szerepében, Laura Dern pedig visszafogottan, mégis meggyőzően játszik. Jeff Goldblum vitte el a show-t a karakteres fekete nacijával és zseniális szövegével (káoszelmélet!), a gyerekszereplők pedig elbűvölőek voltak.

Melyik volt a legjobb jelenet? Az egyértelműen az volt, amikor a T-rex közelről üvöltött, és a szalag jellegű felirat, "amikor a dinók uralták a Földet", hatásosan hullott alá mellette. De a raptorok jelenetét sem hagyhatjuk ki, különösen az, amikor az egyikük ujjával dobol a konyhában. Spielberg ma már a szürke Hollywood része, de bemutató idején egy valódi varázsló volt, aki számunkra megmutatta a még soha nem látott ősvilági szörnyeket, és ezt mindig emlékezetünkben őrizzük.