Filmrajongó

Adam Sandler és csapata, a Happy Maddison produkciós cég Kevin James főszereplésével próbált meg létrehozni egy újabb humoros filmet, aminek azért van némi mondandója, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, ez sem hozta el számukra a várt sikert. A plázai kalamajka végén azon gondolkodtam, hogy vajon mi volt a céljuk ezzel a produkcióval? Egy vígjátékot, amiben feltűnik a dráma vagy egy olyan alkotást, ami humorosnak szánt, de inkább kellemetlenül izzadtságszagú poénokkal operál? Bármelyik is volt az eredeti koncepció, az akciófilmeket idéző jelenetek semmiképpen sem passzolnak bele.

Paul Blart (Kevin James, aki nem csak színészi, de produceri és írói feladatokat is ellátott) egy hatalmas vesztes. Egyedülálló apa, felesége elhagyta; az anyjával él, nincs párkapcsolata, a munkája pedig katasztrofális, a kollégái pedig lenézik és utálják. Ő mégis 10 éve odaadja magát a plázai biztonsági őr szerepnek, amit senki sem vár el tőle, és nem is jutalmaznak megfelelően. Az élete hirtelen megváltozik, amikor beleszeret az egyik stand eladónőjébe (Jayma Mays), és váratlanul komoly feladat hárul rá: meg kell mentenie a lányt és néhány vásárlót a profi betörőbandától! Paul kisemberből hirtelen kemény akciósztár válik, hogy elnyerje a hölgy szívét és megállítsa a gazfickókat! Már akkor gyanakodni kezdtem, amikor megláttam a Happy Madison logóját, hogy talán nem érdemes lenne tovább nézni. A film első jelenete ugyan felkeltette a figyelmet, de aztán következett kb. 25 percnyi kínos unalom. Ebben a részben főleg a dráma dominál, a poénok háttérbe szorulnak, és még ráadásul gyengék is. Azután elindul a rablás, és innentől kezdve Paul Blart olyan dolgokat művel, amik kissé elképzelhetetlenek... Ahogy haladunk az eseményekkel, úgy válnak a dolgok kiszámíthatóbbá, érdektelenebbé és silányabbá. A végén ugyan jön egy csavarral, de őszintén szólva senki sem fog meglepődni rajta.

Kevin James maga szerintem remek teljesítményt nyújt, hiszen egyrészt magas szinten kezeli azt a két keréken guruló eszközt, másrészt pedig pár impozáns kaszkadőrmutatványt is bemutat. A többiek viszont semmi különlegeset nem nyújtanak, nagyrészt ismeretlen alakok, kivéve talán Shirley Knight-et, aki Paul anyukáját játsza, és Eric Averit, aki az indiai mobiltelefon-árus szerepét alakítja. A rendező, Steve Carr, múltja alapján nem sok jót ígér a filmnek, hiszen olyan "kiemelkedő" alkotások fűződnek a nevéhez, mint az Oviapu vagy a Dr. Dolittle 2...