Jacques Audiard, a 70 éves rendező, továbbra is érzékeli, mi motiválja és mi ragadja magával a fiatalokat. A "Párizsban, hol a nap felkel" című francia romantikus filmdráma, amely 2021-ben készült, az ő többi munkájához hasonlóan a választások, döntések és következmények témáját járja körül, miközben ünnepli a szerelmet és a sokszínűséget. A fekete-fehér képek, az elektronikus zene, valamint a fiatal, tehetséges színészek összjátéka újabb emlékezetes alkotást szül az "Elszállt idők" és a "Halálos szívdobbanás" rendezőjétől.
Párizs 13. kerülete a francia főváros déli részén található, és reggelente először ezen a területen kel fel a nap. Ez a kerület különösen színes, hiszen itt találkozhatunk vietnámi menekültekkel, kínai bevándorlókkal, és az egykori gyarmati területekről érkezettekkel is. A városkép változatos, beton lakóházak mellett találunk ázsiai üzleteket és vállalkozásokat, valamint nagy francia vállalatok irodaházait is. Az itt élő emberek, különböző kultúrákból származók, mégis harmóniában élnek egymással.
Émilie (Lucie Zhang) is ezen a területen él, egyetemi végzettségével egy call centerben dolgozik, és lakótársat keres, hogy megossza vele a költségeket. Azonban hamar kiderül, hogy Camille (Makita Samba), akit kiválasztott, valójában férfi. Annak ellenére, hogy ez a tévedés alakítja az első találkozásukat, középiskolai tanárként együtt élnek. Azonban kapcsolatuk idővel mélypontra jut. Nora (Noémie Merlant) is ebbe a kerületbe költözik az egyetemi tanulmányai miatt, de félreértik egy ismert online szexmunkással, Amber Sweettel (Jehnny Beth). Emiatt úgy dönt, hogy megismeri Amberrel, ami különös fordulatot vesz. Az idő múlásával a szereplők újra és újra keresztezik egymás útjait, és valamilyen módon mindenki kapcsolatba kerül a többiekkel.
A forgatókönyv Adrian Tomine amerikai képregénye alapján készült, és Jacques Audiard, Léa Mysius és Céline Sciamma közreműködésével készült. A három rövid történet egymás mellett, párhuzamosan és egymásba fonódva tárul fel, bemutatva a szereplők egyéni és közös történeteit és kapcsolatait. A 70 éves rendező képes azonosulni a fiatalokkal, megérti az érzéseiket és gondolataikat, és irányítja a színészeket.
A filmekben általános témák kerülnek előtérbe, de Jacques Audiard humorával, ötletességével és szakmai tudásával mindig kiemeli őket. Kialakított egy saját, felismerhető stílust, amely elegáns, szórakoztató és elgondolkodtató. "Párizsban, hol a nap felkel" is emlékezetes alkotás, a fekete-fehér képek, a szereplők sokszínűsége és a cselekmény teszi izgalmassá, anélkül, hogy művészi túlzásba esne. A zenei aláfestést Rone készítette, ami tökéletesen illeszkedik a film hangulatához és környezetéhez. Ez a film egy egyszerre francia és kozmopolita alkotás, amely az ifjúságot és Párizs 13. kerületét ünnepli a benne élők kapcsolatain keresztül. Bár kevés turistabusz áll meg ezen a területen, valójában nem is lehetne franciább: színes, szenvedélyes, pezsgő és élettel teli.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
