Filmrajongó

Fekete telefon című filmet Scott Derrickson rendezte, a forgatókönyvet is ő és C. Robert Cargill írták. A főszerepekben Ethan Hawke, Mason Thames, Madeleine McGraw, Jeremy Davies, James Ransone, E. Roger Mitchell, Troy Rudeseal és Miguel Cazarez Mora láthatók. Ez az amerikai misztikus horror 103 perc hosszú és 2021-ben került bemutatásra (korhatár: 16 év).

Scott Derrickson, a jól tapasztalt horrorművész, egyenesen a Doctor Strange folytatásáról lépett le, hogy adaptálhassa Stephen King fia novelláját. Azonban a Fekete telefon, annak ellenére, hogy sajátos jegyekkel rendelkezik, nem képes kilépni a tipikus horrorművek sablonjaiból, így a film egyfajta identitászavarral küzd, amiből még Ethan Hawke kiváló alakítása sem tudja kihúzni.

A misztikus horror műfaja óriási népszerűségnek örvend irodalmi és film terén egyaránt. Ha megkérdeznénk a rajongókat, hogy mely alkotók gyakorolták a legnagyobb hatást a horrorelköteleződéseikre, valószínűleg sokan Stephen King nevét említenék. King nemcsak napjaink egyik legnépszerűbb szerzőjévé vált, de inspirációt is nyújt a feltörekvő írók számára. A King művek sajátos elemei is fellelhetők, mint például az Azban található kisvárosi környezet vagy a Ragyogás természetfeletti képességei. Az általa feldolgozott témák között megtaláljuk a gyerekek küzdelmét a kitaszítottsággal, a felnőtté válás nehézségeit és a zaklatást.

Stephen King fia, Joe Hill is íróként próbálkozott, legismertebb munkája a Lockey & Key című képregénysorozat, amiből 2020-ban egy sikeres Netflix adaptáció készült. Emellett több regényt és novellát is írt. A Fekete telefon című művet Scott Derrickson adaptálta, aki a Doctor Strange, a Sinister és az Ördögűzés Emily Rose rendezője is. A történet a King munkáit idézi mind hangulatában, mind konfliktushelyzetében.

Denver (kert)városában sorra tűnnek el a gyerekek. A helyiek ezt "Portyázónak" nevezik, de Finney Shaw még az elkövető nevét sem meri kimondani. Miután a szadista sorozatgyilkos őt is elrabolja és egy hangszigetelt pincébe zárja, Finney mindent megtesz, hogy kiszabaduljon börtönéből, miközben egy kihúzott telefon folyamatosan csörög a falon. A fiú idővel rájön, hogy a telefonnal képes a gyilkos korábbi áldozataival kommunikálni.

Joe Hill története tehát az "Az"-ban látott alapkoncepciót feldolgozza, de másképp mutatja be. A Fekete telefonban nem egy misztikus entitással küzdenek a főhősök, hanem egy átlagos embert kell legyőzniük, aki a gonoszt testesíti meg. Emellett a harc célja is eltér az eredetitől, itt a bosszú és a kijutás a fő motiváció, nem a gonosz legyőzése. Azonban, hasonlóan King műveihez, a főszereplőnek itt is vannak segítői a túlvilágon.

A kisvárosi környezet, a misztikum, a médiumok és a kitaszított karakterek témája is továbbörökli Stephen King örökségét. Derrickson rendezése emlékeztet más horror klasszikusokra, mint a Kör, a Rémálom az Elm utcában vagy az Az. A film színvilága a Mindhunter kopottas hangulatát idézi, a hetvenes évek atmoszférájával, míg a zenék hangulatosak. Az archív felvételek és a homályos képek pedig sötét és nyomasztó atmoszférát teremtenek.

Az igazi feszültségteremtés nagy részét azonban Ethan Hawke hátborzongató alakításának köszönhetjük. (Ethan Hawke korábban már dolgozott Derricksonnal a Sinister című filmben is.) A maszkban lévő figura egyfajta John Wayne Gacy és Az keveréke, amely egyaránt szimbolizálja a gonoszságot és az őrültséget, valamint kifejezi a karakter sérthetetlenségét és halhatatlanságát. Amikor viseli, látszólag legyőzhetetlen, de maszk nélkül elveszti önmagát. Bár az antagonista ikonikus lehetne, sajnos a film nem mutat be kellően mély motivációkat a karakter mögött.

A gyerekszínészek kiválóan teljesítenek, és mindenki kihozza a maximumot a szerepéből. Mason Thames lassan elfogadó főhősként jól működik, Madeleine McGraw pedig nagy lelkesedéssel jeleníti meg az anyja médiumképességeit öröklő kishúgot, aki aggódik a báty

jáért. Sőt, még az alkoholista apjukkal való kapcsolatuk drámai része is hitelesen átélhető. Azonban sajnálatos módon a gyerekek szinkronhangjai zavaróak, és a filmben alkalmazott trágárságok is feleslegesen szerepelnek.

Az igazi probléma a forgatókönyvben rejlik. A gyerekek obszcén beszéde és a néhol nevetséges párbeszédek eltérítik a nézőt a feszült hangulatról. Emellett az előre kiszámítható "jump scare" pillanatok is gyengítik a feszültséget. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a történet logikátlan fordulatai hiteltelenné teszik az egész alkotást. A rendező olyan döntéseket hoz a cselekményben, amelyekkel a fő konfliktust hamar feloldhatná a film felénél, de ezt mégsem teszi meg. Ennek eredményeként a film elveszíti a feszültségét a vége felé, és a karaktereknek nincs elég idejük szembenézni a saját démonjaikkal.

Tehát Scott Derrickson adaptációja sokat vállalt, de végül keveset hozott. A Fekete telefon nem éri el a horror műfaj klasszikusainak színvonalát ebben a formájában, de Ethan Hawke kiváló alakítása, a hetvenes évek atmoszférája és néhány emlékezetes jelenete miatt mégis okozhat izgalmas pillanatokat a moziteremben. Ha nem is okoz rémálmokat, legalább kedvet kaphatunk egy Stephen King regény elolvasásához.