Filmrajongó

Laurent Tirard rendezte a "Beszéd" című francia vígjátékot, melyben Benjamin Lavernhe, Sara Giraudeau és Kyan Khojandi játszanak. A 2020-as film 87 perc hosszú, és 12 év alatti nézőknek nem ajánlott.

Egy esküvőn való beszéd megtartása szép dolog lehet, feltéve, hogy nem rettegsz tőle. Hasonlóan érez Adrien is, aki próbálja elkerülni a beszéd feladatát, miközben barátnője "szünetet" kér, és részt kell vennie egy kötelező családi vacsorán is. Ez a könnyed francia vígjáték az élet apró örömeiről szól, ideális választás a nyári napokra, anélkül, hogy kellemetlenségekbe ütköznénk.

Az élet során olyan helyzetekbe kerülünk, amelyeket igyekszünk elkerülni, vagy legalábbis elhalasztani, ameddig csak lehet. Itt most nem a gyökérkezelés, a hitelügyintézés vagy a prosztatavizsgálatról beszélek, hanem olyan hétköznapi szituációkról, amelyekben sokan nem szeretnek nagy nyilvánosság előtt beszélni. Gyakran próbáljuk kikerülni ezeket a helyzeteket, mert nem kedveljük magának a gondolatát, és mindenkit, aki rákényszerít minket, akár jó szándékkal is. Nem mindig kell hatalmas tömeg előtt beszélni; egy egyszerű vizsga, egy munkamegbeszélés, egy prezentáció vagy egy állásinterjú is ugyanolyan félelmet okozhat, és számtalan rossz forgatókönyvet pörgethetünk a fejünkben, mindegyik a kudarcra utal.

A 35 éves Adrien (Benjamin Lavernhe) egy jóindulatú, de számos fóbiával rendelkező ember. Minden jónak megpróbál örülni, de mindig kétségek gyötrik, hogy hol lehet a buktató. Bár megtalálja a szerelmet, barátnője szünetet kér, és ő igyekszik nem megalázni magát, amikor felhívja vagy ír neki. Hozzáadódik a helyzet bonyolultságához, hogy leendő sógora felkéri, hogy mondja el a beszédet az esküvőn. A cselekmény főként egy asztal körül játszódik, ahol Adrien feszeng, és olyan dolgokat mond és tesz, amikre gátlásai miatt soha nem kerülhetett sor. A beszédek között vannak sikeresek, népszerűek, őszinték, és vannak, amelyek egyszerűen kudarcra vannak ítélve, tele béna beszólásokkal és habogással.

A film lényegében egyfajta stand-up comedy vagy kamaradarab, ahol valaki arról beszél, mennyire utál nyilvánosan beszélni. A többi karakter szinte statisztaként jelenik meg, és Adriennek csak megemlíteniük kell őket, de így válik filmmé a film.

Adrien átlagos ember, de saját maga előtt mindig fél a kudarctól, és ezért túl sokat hezitál. Őszinte és emberi, és akár szerethető is lehetne, ha az ember nem ismerne rá saját magára. A film egy tükörképet mutat, és bemutatja, mire vágyunk, mitől félünk az életben, a családban, a szerelemben, barátokban és ismerősökben, és a világban. A film könnyed, szórakoztató és francia stílusú, tökéletes nyári szórakozást nyújt, miközben elgondolkodtat.