Filmrajongó

Nem maradtak utánuk nyomok. (A film eredeti címe: "Zeby nie bylo sladów.") Rendezte: Jan P. Matuszynszki, főszereplők: Tomasz Zietek, Sandra Korzeniak, Jacek Braciak. Ez egy lengyel-cseh-francia filmdráma, 160 perces, 2021-es alkotás, mely 16 év alattiaknak nem ajánlott!

Lengyelország tavalyi Oscar-jelöltje ismét egy sötét időszakot idéz fel, melyre nem lehetünk különösebben büszkék, de a múlt felfedezése és művészi megjelenítése kiemelkedő. A "Nem hagytak nyomokat" egy valós eseményt dolgoz fel és bemutatja, hogyan küzd az egyén és az igazság a hatalommal.

A történet 1983-ban játszódik, de először nézzünk vissza az időben. 1981. december 13-án Wojciech Jaruzelski tábornok - aki már nem csak a nemzetvédelmi miniszter, hanem a miniszterelnök és a lengyel munkáspárt első titkára is volt - kihirdette a szükségállapotot nulla órától. Jaruzelski borúsan jósolta polgárháborút, melyért az 1980-ban alakult Szolidaritás mozgalmat tette felelőssé, melynek vezetőit radikálisnak tartotta, és úgy vélte, hogy véres testvérháborúba vezetik az országot tüntetéseikkel. A puccs még a kommunista Lengyelország számára is illegális volt, és nem oldotta meg a szocializmus problémáit, sőt elősegítette a rendszerváltást.

Tehát, a karácsony előtti napokban lezárultak a központi telefonvonalak, majd a civil vonalak és a nagykövetségek telefonjai is elnémultak. Fegyveres erők foglaltak el különböző intézményeket, a rádiót és a televíziót, és ellenőrzésük alá vonták az állami szerveket, a gazdaságot és az infrastruktúrát. Commissarok érkeztek a munkahelyekre, az ingyenmunka és a mezőgazdasági termékek kötelező beszolgáltatását rendelték el a honvédelem érdekében. Este 8 órától kijárási tilalmat hirdettek. Az ellenzék vezetőit bebörtönözték és különböző táborokba internálták, bár a felső vezetők, mint például Lech Walesa, néhány hónap után szabadon kerültek.

Az akciót a hadsereg és a rendőrség egységei hajtották végre, sok ezer emberrel, tankokkal, páncélozott járművekkel, könnyű gyalogsági harckocsikkal és gépkocsikkal, valamint fegyverekkel. A hadsereg aktívan részt vett az állam és a gazdaság irányításában, míg az ellenállás elsősorban politikai úton próbált ellenállni. Sokan elveszítették munkahelyüket, elhagyták az országot vagy elárulták az elveiket a kényszer hatására, de lassan megmutatkozott a fény az alagút végén.

A szükségállapotot 1982. december 31-én felfüggesztették, majd 1983. július 22-én végleg megszüntették. A film az események után játszódik, de úgy tűnik, hogy a karhatalmi szervek nincsenek tisztában azzal, hogy mi történt. Az élet valamivel szabadabbá vált, de a rendszer hívei és támogatói továbbra is ragaszkodtak a szocializmus ideológiájához, valamint hatalmukhoz és győzelmükhöz. Hitték, hogy sérthetetlenek, és bármilyen következmény nélkül tehetnek bármit. Ezért fordult elő, hogy a rendőrök könnyedén provokálták az utcán sétáló fiatalokat, majd amikor azok tiltakoztak, nyilvánosan megverték őket, majd az őrsön folytatták. Az egyik fiatal, egy ellenzéki költő fia, a sérüléseibe belehalt, és csak egyetlen szemtanúja van: Jurek Popiel.

A fiú az elsődleges ellenségként lett kezelve, de nem akartak mártírt belőle tenni, ezért inkább megpróbálták megtörni. A film ezt a folyamatot mutatja be; a hosszú játékidő alatt bemutatott módszerek és a hatalmi játszmák mélyen érthetővé teszik. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki próbálja kihasználni az eseményeket, hogy feljebb lépjen a ranglétrán, és leszámoljon régi riválisaival, hiszen valaki meghalt a balhéban. A szálakat Jaruzelski mozgatja. Jureket megpróbálják lejáratni és ellehetetleníteni, megtámadják a családját, a barátait, követik, megfig

yelik, lehallgatják, üzennek neki, bebörtönzik támogatóit és pártfogóit, de ő még akkor is kitart az igazsága mellett, amikor már mindenki próbálja lebeszélni róla.

A hatalom szinte minden eszközt bevet az életének megvédése érdekében, profi szakemberekkel dolgozva; láthatjuk, hogyan lehet valakit pszichológiai nyomással megtörni anélkül, hogy testi fájdalmat okoznának. Ember az ember ellen, elme az elme ellen, gerinc a gerinc ellen. Ezek a módszerek időtlenek és minden rendszerben alkalmazhatók, ahol valakit jobb belátásra akarnak bírni.

A lengyel filmesek gyakran foglalkoznak a múlttal és kiállnak az igazság, a tények felfedezése és az ismertetése mellett, akár nehéz körülmények között is. Azok az események, amelyekről nem szívesen beszélünk, ugyanúgy a történelmünk részei, és ha megismerjük őket, jobban megérthetjük a jelenünket is. Ez az erőteljes film nagyszerű színészi alakításokkal, autentikus jelmezekkel és díszletekkel, valamint az 1980-as évek hangulatával és a rendszerváltás előtti feszült atmoszférával rendelkezik.