A "KÉK BOGÁR" című film bemutatás után, streamingről mozivászonra áthozott projektként, ismeretlenebb, de mégis ismerős szereplőkkel a főszerepben érkezett nyárzáró látványmoziként a Kék Bogár. Bár a körülményeket figyelmen kívül hagyva a film tartalmilag kielégítő, a legnagyobb problémák a képregényes örökségből és a popkultúrából származnak. A film hű az eredeti anyaghoz, de hiányzik belőle az újítás és a frissesség.
A Kék Bogár karaktere 1983-ban került a DC univerzumba, de már 1939 óta létezett az első inkarnációja. A karakter két fő verzióval jelenik meg a képregényekben, és mindkettőnek megvannak a saját erősségei és hátrányai. A film jól adaptálja a karaktert, de sajnos nem hoz újat a műfajban. A film jó hangulatú és könnyed, de a színészi teljesítmények nem mindig nyújtanak kiemelkedőt. A karakterek közül csak néhányan emelkednek ki, míg mások elvesznek a tömegben.
A film vizuálisan is elég meggyőző, bár néhány speciális effektus lehetett volna jobb minőségű. A Palmera City nevű fiktív város érdekes koncepció, de a hibrid helyszín kissé zavaró lehet. A zenei választás jó, de lehetett volna sokkal gazdagabb és sokszínűbb.
A film alapvetően tisztes középszer, de hiába az ígéretes alapok, a hű adaptáció miatt talán pont hátrányba kerül. A filmnek szüksége lenne egy érettebb és eredetibb folytatásra, amiben a karakterek jobban kidomborodnak, és a sztori mélyebb. Az első rész egy jó kiindulópont volt, de most a DCEU hattyúdalaként maradhat meg a közönség emlékezetében, mivel nem volt képes felvenni a versenyt az akkori nagy hollywoodi produkciókkal.
Forrás: filmrajongo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
