A film címe "Az eltűnés sorrendjében" (eredeti cím: Kraftidioten/In Order of Disappearance), amit Hans Petter Moland rendezett, és főszereplőként Stellan Skarsgård, Bruno Ganz, Pål Sverre Hagen, Birgitte Hjort Sørensen, Kristofer Hivju és Jakob Oftebro láthatók benne. Ez egy norvég-svéd-dán fekete komédia, amely 116 perc hosszú és 2013-ban készült (16 éven felülieknek ajánlott).
Mindenki azt gondolhatná, hogy Norvégiában az élet unalmas, de "Az eltűnés sorrendjében" film alaposan megcáfolja ezt a vélekedést. Stellan Skarsgård pedig továbbra is a szakma egyik legjobbjának számít.
Miközben a "Taken" harmadik részének bemutatója még várat magára, Stellan Skarsgård karaktere gyakorlatilag két óra alatt véget vet a teljes oslói norvég és szerb drogkartellnek, így kevés lehetőség marad további cselekményekre a filmben. A két film lényegében különbözik egymástól, de talán mégis felfedezhetők hasonlóságok. Mindkét főszereplő - Liam Neeson és Stellan Skarsgård - ellenállás nélkül kerülnek a bűnügyek középpontjába. Az egyik esetben egy lányt rabolnak el, a másikban egy fiút találnak holtan. Mindkét apa az állami hatóságok hivatalos verzióját elveti, és saját maguk próbálják megoldani az ügyet. Neeson karaktere amerikaiként harcol Franciaországban az albán maffiával, míg Skarsgård karaktere svédként Norvégiában a szerbekkel (akiket folyamatosan albánoknak neveznek). Mindkét esetben a maffiavezérek is beleszólnak az eseményekbe. A 56 éves Neeson és a 62 éves Skarsgård hihetően alakítják karakterüket, és ez adja a film északi színfoltját. Míg Párizs és Isztambul szolgálja a száguldást a "Taken" sorozatban, addig "Az eltűnés sorrendjében" Beitostølenben készült, ahol mindössze 250 ember él, és főleg a síelők ismerik. Az oslói várost csak távolról láthatjuk.
A film főszereplője, Nils, nem titkosügynök, hanem hókotrót vezet, és érdemli a díszpolgár címet a lelkiismeretes munkájáért. Sikerül annyira beilleszkednie svédként, hogy a közösség már úgy tekint rá, mintha norvég származású lenne (a szakértők majd megmagyarázzák, mi a különbség). Miután elveszíti a fiát, nyomozni kezd, és alulról kezdi el eltávolítani a hálózat tagjait - mindenkivel az eltűnés sorrendjében ismerkedünk meg. Ezen keresztül jutunk el a főnökig, Greveig (Pål Sverre Hagen), aki maga is apa és megszegi a törékeny béke, valamint a fiú elvesztése miatt.
A film erőteljesen rámutat Norvégiának, amelyet általában a tisztaság, jólét és rend mintájának tekintenek, de most mindez beárnyékolódik. Az országot kapcsolatba hozni a drogokkal és a szervezett bűnözéssel, talán meglepő lehet. Ugyanakkor a norvégokról való előítéletek sem vártak. A film humorral mutatja be a jólétet és gazdagságot, miközben a különböző kultúrák találkozása abszurd helyzeteket teremt. Az eredeti címhez hűen az összes maffiózó idiótaként jelenik meg, de rendkívül sötét módon. A norvég filmek kedvelőinek ismerősen csenghet Hagen karaktere, aki elég szórakoztató, Oftebro pedig szerelmes karakterébe (azonos nemű kollégájába) mélyen beleél. Bruno Ganz is meggyőzően alakítja a szerb maffia vezérét, Papát, aki a béke megszegéséért és a fia elvesztéséért kesereg.
A halál bemutatása egyszerűen zseniális a filmben. Még ha semmi más nem történne, már ezért is érdemes megnézni a filmet. Azonban a cselekmény is tartogat meglepetéseket. A fehér hó és fekete humor egy győztes kombináció a film számára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
