A film címe "A holnap határa" (Edge of Tomorrow) és a rendezője Doug Liman. A főszerepekben Tom Cruise, Emily Blunt, Lara Pulver és Jeremy Piven láthatók. Ez egy színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, ami 113 perc hosszú.
Hollywood folytatja a képregények világába való merülését, és most egy japán manga alapján készült film hódít. Ez hasonlóan sikeres, mint a Mátrix esetében történt.
A Dragon Ball animációs sorozat filmadaptációja még mindig a titkos számítógépünkben lapul, míg más tartalmak is ott vannak. "A holnap határa" egy átírt változata az "All You Need Is Kill" című műnek. A történet azonban arról szól, hogy Európa közepén, Hamburg közelében a Földet támadják meg a Mimikek nevű lények, akiket a lefolyóban maradt hajszálakból álló csomókból teremtettek. Az emberek próbálnak védekezni ellenük, de sikertelenek. A dolgok csak akkor változnak, amikor az emberiségnek Verdunnál sikerül győzelmet aratnia. Ekkor toboroznak kopasz embereket a hadsereg számára, köztük Bill Cage őrnagyot (Tom Cruise). Az ő kabalája Rita Vrataski (Emily Blunt), akit a "Verduni Angyal" vagy az "Acél Amazon" névvel ismernek, mivel nagy szerepe volt Verdunban. A becenevek arra utalnak, hogy a marketingesek hajlamosak túldícsérni a termékeket vagy az embereket a kampányokban, messze a valóságos harctéttől.
A főszereplő is ugyanezt a gondolatot követi, és megpróbál kibújni a besorozás alól, de végül mégis a frontra küldik tudósítani. Első alkalommal megtagadja a parancsot, és közlegényként tér vissza a bázisra. Másnap pedig ismét a bázison ébred, mintha egy videojáték mentése lenne, és újra kell kezdenie a küldetést.
A film ötvözi az "Idétlen időkig" és a "A bolygó neve: Halál" elemeket. Doug Liman jó választásnak bizonyul egy olyan film rendezéséhez, ahol az arányokat kell ügyesen kezelni a humortól kezdve a romantikáig és az akcióig.
A látványvilág miatt mindenképpen ajánlom az IMAX verziót. Bár mindig is szűkös volt a zsebem, mégis megéri többet fizetni, hogy az összes robbanást és homokszemet szemünk láttára élvezhessük, miközben az előttünk ülő fejét csapkodjuk.
A film kiszámíthatatlan, kivéve az utolsó 20 percet, amikor már hátradőlve a káosz közepén elengedhetjük a karfánkat, tudván, hogy minden rendben lesz.
Az színészi alakítások szempontjából, Tom Cruise egy esdeklő, igazi médiaszemélyiségként jelenik meg, aki nem sok mindenre gondol kívülről. Lehet, hogy ez a szerep egy kis tréfája volt a Top Gun utáni sikernek. Emily Blunt esetében elmondhatom, hogy még több erős női karaktert kívánok látni a filmekben. Mindkettejük karakterfejlődése jól nyomon követhető, miközben az ellentétes irányból érkezve találkoznak a közös ponton, ami alapján kapcsolat is kialakulhatna, ha nem lenne háború az idegen faj ellen. Ezt a fordulatot nem is vártam, mivel olyan jól alakítják a két karaktert, akik eredetileg teljesen ellentétesek voltak egymáshoz képest.
A "élni, halni, újra" üzenete a mindennapokban is érvényes, és azt mutatja, hogy mindig fel lehet állni, túlélni, majd pihenni, hogy újra felkeljünk és folytassuk. Véleményem szerint ez egy remek film, bár egy kis csavarral a végén még magasabb pontszámot is érdemelhetett volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
