A film címe "Blackhat", rendezője Michael Mann, és a főszereplők között szerepel Chris Hemsworth, John Ortiz, Ritchie Coster, Leehom Wang, Viola Davis, Wei Tang, William Mapother. Ez egy színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, ami 135 perc hosszú és 2015-ben készült (16 éven felülieknek ajánlott).
A Kardhalban meglepődtem, hogy Hugh Jackman, a hacker szerepében, mivel Chris Hemsworth kevésbé ismert színész, mégis sikerült meggyőzővé tennie?
Szakmai szempontból még soha nem láttam olyan informatikust, aki olyan izmos felsőtesttel rendelkezik, mint Chris Hemsworth karaktere. Ő egy mesterdetektív, aki pontosan lő, mint a felbérelt terroristák, és még a börtön után is képes egy nőt azonnal az ágyba vinni (13 év börtön után). Talán Michael Mann is érzékelte ezt a problémát, de helyette arra törekedett, hogy ne csak a rosszfiúk sérüljenek meg a harcok során, és ez talán a casting hibáit ellensúlyozná. Viszont még mindig nehéz lenne elfogadni a sztorit, amely egyáltalán nem tűnik hihetőnek. Ebben a filmben is a cselekményt nehezen lehet elfogadni, különösen egy olyan írótól (Morgan Davis Foehl), akinek csak két film köthető a nevéhez (Távkapcs, Férj és férj).
A cselekmény szerint egy kínai atomerőművet kibertámadás éri, ami még elfogadható, mivel 2010-ben volt egy hasonló eset az iráni atomerőművekkel, amiket a Stuxnet vírus bénított meg. Azonban ezt követően valaki a Wall Street-en beleavatkozik a szója részvényekbe, ami elegendő ok Kína és Amerika számára közös nyomozás megindításához. A kínaiak egy fiatal rendőrtisztet bíznak meg az üggyel (Leehom Wang), aki régi iskolai barátját (Chris Hemsworth) is bevonja a nyomozásba, aki éppen a börtönből szabadult. Ezenkívül még a húgát (Wei Tang) is bevonja a csapatba, de sajnos a film nem használja ki igazán a karakterek potenciálját a gyenge szerelmi szál kivételével.
A film még így is menthető lett volna Mann stílusos elemekkel, mint az anamorfikus lencsék atmoszférájával, amit például a Szemtől szemben című filmben is használt. A film végén látható tömegjelenet egy pillanatra azt sugallta, hogy talán még menthető a helyzet, mivel a grandiózus befejezés Mann jellegzetessége. De sajnos a befejezés is olyan lett, mintha egy B-kategóriás akciófilm befejezése lenne.
A minimalista, ipari stílusú filmzene mégis figyelmet érdemel, és megkérdeztem magamtól, hogy ki lehetett a zeneszerző. A meglepetés volt, amikor rájöttem, hogy Atticus Ross a zenész. Hivatalosan Harry Gregson-Williams volt a film zeneszerzője, de aztán a premier után a zeneszerző egy Facebook-bejegyzésben kifejtette, hogy nem ért egyet Michael Mann döntésével, és kivágták a zenéjét. Mann talán a Social Network – A közösségi hálót látva úgy döntött, hogy Ross jobban illik egy számítógépes témához, hiszen már Oscar-díjat is nyert érte.
A cselekmény mellett a párbeszédek is művészi szempontból laposak, bár korábbi Mann filmjeiben (Collateral – A halál záloga, Közellenségek, A bennfentes, vagy a kultikus Szemtől szemben) hasonlóan macsó beszédeket hallottunk, mégsem tekinthetők példaként. Akik hihetően megvalósított hacker karaktereket szeretnének látni a filmvásznon, azoknak inkább olyan filmeket ajánlunk, mint a "A tetovált lány," "Tron," "Mátrix," "Die Hard 4.0," vagy "Háborús játékok." Ezek a filmek jobban mutatják be a hacker világot és a számítógépes bűnözést. Addig pedig folytatom a kereséseimet, hogy megtanuljam, hogyan lehet egyszerű keresések és szerverek elérése mellett egy FBI alkalmazottja phishing technikával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
