A film "A lány a vonaton" című alkotás, amit Tate Taylor rendezett. A főszereplők Emily Blunt, Justin Theroux, Haley Benett és Rebecca Ferguson. Ez egy amerikai thriller, mely 112 perc hosszú és színes. A film 2016-ban készült, és 16 éven felülieknek ajánlott.
Általában nem vagyok a krimik nagy rajongója. Az egyik fő ok, ami miatt nem kedvelem őket, az az, hogy sokszor úgy érzem, a krimik csak a "Ki a gyilkos?" kérdést teszik fel, és nem mernek mélyebb témákat feszegetni.
Ritkán nézek krimiket, thrillereket vagy hasonló műfajokat a mozikban. Ennek eredményeképpen, ha már a film nézése közben sejtem, ki a gyilkos, akkor az azt jelenti, hogy a film nem igazán kínál kihívást a nézőnek.
"A lány a vonaton" hasonlóan működik. A film gyakran és világosan megmagyarázza, hogy a jelenetek mikor és hol játszódnak, és kik szerepelnek bennük. Bár csak egy főszereplő van, a film úgy próbál többrétegűnek tűnni, hogy bevezet három női karaktert a kezdetén, de ez valahogy feleslegesnek tűnik. Ráadásul a film narrációját sem találom szükségesnek. Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy egy film csak akkor használ narrációt, ha képtelen lenne a történetet képekkel elmesélni. Emily Blunt karaktere által elmondott narráció lényegében mindent elárul, amit a nézőnek tudnia kell a történetről. Úgy tűnik, mintha a narrációt csak azért használták volna, hogy befejezzék a film elején elkezdett monológot, amit aztán a film további részében elfelejtenek.
Az igazi probléma az, hogy a film teljesen hiányzik a feszültség. A krimikben általában szükség lenne erre. Az indokolatlanul hosszú jelenetek is hozzájárulnak a film lassúságához. Nem mondom, hogy az egész film unalmas, de voltak pillanatok, amikor elkalandozott a figyelmem.
Ez különösen sajnálatos, mert a filmnek vannak erősségei, amelyeket az alapjául szolgáló regény ad. A történet felépítése például jól sikerült, és a főszereplő karakterének átalakulása is hiteles. Az író jó munkát végzett a sztori kidolgozásával, de a rendező és a forgatókönyvíró nem tudták teljesen kihasználni ezeket az erősségeket. A végeredmény egy jellegtelen film, amely hiányozhat az igazi meglepetésektől, de könnyen befogadható és szórakoztató.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
