Filmrajongó

A Barátok Küzdelme (Tag), rendező: Jeff Tomsic, főszereplők: Ed Helms, Lil Rel Howery, Jon Hamm, Jeremy Renner, Jake Johnson, Isla Fisher, amerikai vígjáték, 100 perc, 2018 (12)

A 2010-es évek egyre inkább nosztalgiahullámra épültek, mivel úgy tűnik, nincs könnyű új dolgot találni, ezért jó néha elővenni a régit és modernizálni. Azonban most a visszatérés nem a zenében, a jelmezekben, a korszakban vagy a hangulatban mutatkozott meg, hanem a nosztalgikus pillanatokban és a gyermekkori hülyeségek emlékeiben. Így jött létre a Barátok Küzdelme (sajnos, a címfordítás gyenge), amely egy lehetőséget hozott volna a nosztalgia és valóság keverésére, de inkább egy kínos, egyszeri mozi lett a vasárnap esti kikapcsolódáshoz.

A cselekmény alapvetően egyszerű és néha hülye, de valójában szórakoztató módon van bemutatva. Öt fiú, gyermekként elhatározza, hogy sosem nőnek fel - nem egy újabb Pán Péter történet -, így nem adják fel a játék örömét. Ők hiszik, hogy "nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert nem játszunk." Ennek érdekében Hoagie (Ed Helms) vezetésével úgy döntenek, hogy minden évben egy hónapot szánnak az ősi játékra, a Fogócskára! Aki a hónap végéig fogó marad, az az évben szégyenben él. Ez csupán lelki és csapatszintű dolog, és nincs testi megaláztatás.

Nézzük először a film pozitívumait, mert sajnos kevesebb van belőle. A történet fő hajtóereje az, hogy négy barát, Hoagie, Reggie (Howery), Bob (Hamm) és Chilli (Johnson) összefognak, hogy végre elkapják azt a férfit, akit 30 évig senki sem tudott elkapni, Jerry-t (Renner). Az alkalom adott, mivel Jerry esküvője május utolsó napján lesz, és ők pontosan tudják, hol lehet. Azonban Jerry, aki exkommandós, nem hagyja magát könnyen elkapni. A csapathoz csatlakozik Hoagie felesége, Anna (Fisher), és egy újságíró, Rebecca (Annabelle Wallis), aki a 30 éves Fogócska mögött rejlő jó történetet látja.

Alapvetően egy gyermekjáték kerül át a felnőttek világába, és a film erőssége, hogy a játékot időnként látványosan mutatja be. Néhány jelenetben a képi megjelenítés és a hanghatások ijesztőek, hasonlóan egy cápához, amint a víz alatt úszkál, vagy lassított felvételekkel, ahogyan keleti harcművészeti filmekben látható. Ezek a műfaji utalások szórakoztatóvá teszik az amúgy abszurd elkapós jeleneteket. A másik pozitívum a filmnél a csapat egysége és közössége, bár ezt mélyebben nem fejlesztik ki egy tipikus hollywoodi vígjátékban.

A film kellemetlen része azonban még hátravan, különösen a néha kínos poénok. Sokszor úgy tűnik, hogy a forgatókönyvírók nem tudták eldönteni, mennyire morbid vagy elfogadhatatlan egyes viccek, de végül belefoglalták a dialógusokba. Ezek a poénok nagyon ritkán illeszkednek a cselekménybe, és a karakterpoénok és karakterbeszólások voltak a legszórakoztatóbb részei a filmnek, valószínűleg azért, mert a főszerepekre ismert és tehetséges színészeket választottak.

Ed Helms a szerethető szerencsétlen, a csapat lelke (Másnaposok), Jon Hamm a magabiztos cégvezető, saját sorstragédiával (Mad Men), Jake Johnson a lecsúszott füves srác, aki a Fogócskaon kívül is a tinikori szokásait őrzi (Új csaj), Lil Rel Howley a kötelező afro-amerikai haver, aki mindenre rezignáltan reagál (Tűnj el!), és Jeremy Renner a profi exkommandós, akinek nyomozói képességei és harctudása már emberfeletti (a Bosszúállók Sólyomszeme).

Az összes színész szerepét előre megjósolható, és a film végkimenetelét is könnyen kitalálhatjuk. Azonban a vége felé bemutatott valós felvételek és videók, amelyek azokról az emberekről szólnak, akik valóban játszották ezt a játékot és akikről a film is inspirálódott, egy kis szerethetőséget adnak a klisékkel és néha mellé lőtt poénokkal teli vígjátéknak.