Filmrajongó

Írta és rendezte: S. Craig Zahler, Főszereplők: Mel Gibson, Vince Vaughn, Tory Kittles, Michael Jai White, Jennifer Carpenter, Laurie Holden, Udo Kier, Thomas Kretschmann, Don Johnson, amerikai bűnügyi dráma, 159 perc, 2019 (18)

S. Craig Zahler, a filmkészítő, aki a szakmában gyökeret vert, olyan sztorit dolgozott ki, amely talán nem a legfrissebb, de már a harmadik alkotásánál felismerhetőek a sajátos jegyek. Az alapötlet egyszerű: vegyél egy vagy több karaktert, mutasd meg őket emberi oldalukon, építsd fel őket lassan, ahogyan a történetet is, majd szabadítsd el rájuk a poklot fizikai és lelki szenvedések formájában, mindig úgy, hogy mindez mélyebb értelmet hordoz. Emellett gondoskodj róla, hogy a pozitív szereplők ugyanannyit szenvedjenek, mint a gonosztevők. A Csontok és Skalpokban egy westernbe burkolt indián-horror világát ismertük meg, a Brawl in Cell Block 99 pedig egy börtönfilmes dráma. Mindkét esetben egy nő elrablása indította el az eseményeket. Zahler most is ezt a receptet követi harmadszor is, de azzal a kis különbséggel, hogy bár a főhősnőket nem rabolják el, mégis ők irányítják hőseinket az alvilágba.

Itt találkozunk két rendőrrel (Mel Gibson és Vince Vaughn), akik jó zsaruk, de az élet nem kegyelmezett nekik. Egy váratlanul brutális cselekedet miatt felfüggesztik őket hosszabb időre, és elvesztik a jövedelmüket is. Mindketten pénzproblémákkal küzdenek. Az egyikük jobb életet akar teremteni a családjának, a másik pedig készül megkérni barátnője kezét. Ezért vállalkoznak drasztikus lépésre: elhatározzák, hogy saját kezükbe veszik egy bűnöző elfogását, hogy a rabolt pénzből élhessenek.

Zahler nem fél a kihívástól: három párhuzamos történetszálat indít el, majd a film közepén egy negyedik is hozzáadódik. A türelmetlen nézők könnyen elveszíthetik a türelmüket, de azok, akik kitartanak, megkapják azt, amit a film igazán kínál: az izgalmakat. A feszültségkeltés nagyon hatásosan működik. Zahler mesterien manipulálja az érzelmeinket, és nemcsak azért drukkolunk, hogy a főszereplők túléljék a helyzetet, hanem hogy fejlődjön a karakterük.

Akik ismerik a rendező korábbi munkáit, tudják, hogy nem mindig kapják meg azt, amit várnak. Ez egyáltalán nem rossz dolog az olyan filmek világában, ahol a cselekmény könnyen kiszámítható, és a trailerekből vagy a filmzenéből következtethetünk a történetre. Zahler nem kíméli a nézőket, és bár Mel Gibson és Vince Vaughn sztárokként lépnek fel, karaktereik meglepően mélyek és emberiek. Vaughn néha háttérbe szorul, és néhány nagyobb nevet csak cameo szerepben láthatunk, de senkire sem lehet panasz. Mindenki kihozza a maximumot a szerepéből. A további részletekről nem szeretnék többet elárulni, mert azzal ronthatnám a film élvezeti értékét.

Zahler harmadik filmje a legdrágább projektje eddig: 15 millió dollárt emésztett fel. Korábban alacsony költségvetésből dolgozott, ami néha látszott is az eredményen. Most viszont a magasabb költségvetés lehetővé tette, hogy magasabb színvonalat érjen el. Néhány jelenet kifejezetten látványos, bár talán az első felét feszesebben is lehetett volna vágni, mivel a lassú tempóval kockára teszi a nézők türelmét. Mindemellett azonban S. Craig Zahler egy olyan rendező, aki érti és érzi a mozifilm művészetét, és aki a 70-es években is nagy hatást gyakorolt volna a filmes világra.