A híres első év rendezője Dan Mazer, a főszereplők pedig Rose Byrne, Rafe Spall, Anna Faris és Simon Baker. Ez egy angol romantikus vígjáték, ami 97 perc hosszú és 2012-ben készült (16 éven felülieknek ajánlott).
Igen, gyakran találkozunk azokkal a zavaró tényezőkkel az életben, de általában nem mindegyiket tapasztaljuk meg egy kapcsolatban, és főleg nem rövid idő alatt. Az egyetlen probléma az, hogy a valóságban nincs olyan férfi, mint Guy (Simon Baker), aki mindent megtesz, amit csak elképzelünk, és azonnal túlszárnyalja álmainkat. Ezért gyakran ábrándoztam arról, hogy inkább egy díszes hercegnő vagy hollywoodi főhősnő legyek, akiknek mindig boldog vége van.
Eredetileg azt vártam, hogy megtudjuk, miért érdemes küzdeni a házasságban, még a nehéz időszakokban is, de ez a film másról szól. Nat (Rose Byrne), a kifinomult lány és Josh (Rafe Spall), a majdnem író, romantikus története kezdetét veszi, de a boldog családi élet nehézségeinek felnagyítása hamar elveheti a néző kedvét a házasságtól. Legalábbis ami a film világában történik.
A fiúkat ebben a filmben olyan szemszögből mutatják be, amit mi nők nem igazán szeretünk látni, különösen, ha közelről ismerjük őket. Meglepő, hogy csak felnőttként veszünk észre olyan barátokat, akikkel számunkra elfogadhatatlanok vagyunk. Ráadásul minden fiúnak van egy olyan barátja, akit egy jó feleség elfogad, és aki előbb vagy utóbb hűtlen lesz. A fiúk és lányok között nincs igazi barátság, még a filmekben sem. Nem értem, miért próbálják ezt mindig átverni bennünket.
Az igazi romantikus vígjátékokban található egyetlen dolog, ami máshol nem igazán fordul elő: az az üzleti partner, aki nem csak megnyeri a királylány szívét, hanem azonnal feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ebben a filmben a harmadik percben már szerelmet vall, és tele van sablonos szövegekkel, hogy meggyőzze minket.
A film azt üzeni nekünk, hogy együtt élni nem könnyű, és sokan azt gondolják, hogy másvalakivel jobb lesz. De legalább mindig van lehetőség újrakezdeni. Egyszer talán elég volt nézni, Simon Baker vonzereje miatt, de legalábbis a hölgyeknek. Végül is vicces...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
