Filmrajongó

A meglepő szépség című filmet David Frankel rendezte, főszereplőként Will Smith, Edward Norton, Kate Winslet, Helen Mirren, Keira Knightley, Michael Pena, Naomie Harris és Jacob Latimore láthatjuk. Ez az amerikai filmdráma 97 perc hosszú és 2016-ban készült (12 éven felülieknek ajánlott).

A meglepő szépség egy karácsonyi film, amely mély érzelmeket próbál kiváltani, de sajnos nem sikerül teljes mértékben elvarázsolnia a nézőt, annak ellenére, hogy Will Smith szemeiben a rejtett könnyek tükröződnek. Valahogy mindez olyan, mintha egy városi Coelho könyvet néznénk, tele szokásos bölcsességekkel, amelyek erőszakosan igyekeznek kiváltani az érzéseket, de sajnos csak műkönnyeket hoznak létre.

Az alapötlet magában rendben van, bár a téma már kicsit elcsépelt, és a kivitelezés sem hagy mély nyomot, ennek ellenére a történet alapkoncepciója érdekes. A lényeg az, hogy Will Smith nagyon szomorú, annyira, hogy még az internet használatát is elkerüli (ezzel azzal a szándékkal, hogy a nézőknek világos legyen, mennyire hanyatlik le az életben). Ennek az állapotnak az oka, hogy elveszítette hat éves kislányát. Bár még mindig bejár dolgozni a reklámügynökségbe, ahol az egyik vezető, de semmiféle érdemi munkát nem végez, senkivel nem kommunikál, és a cég anyagi veszteségek miatt szétesik. A gyász feldolgozása érdekében leveleket ír és postára ad, amelyeket a Halál, az Idő és a Szeretet címzettnek szán. Kollégái (Edward Norton, Kate Winslet, Michael Pena), akik barátai is egyben, nem tudják tovább elviselni ezt az állapotot, és azt is, hogy a cég veszélyben van. Ezért három színészt alkalmaznak (Helen Mirren, Keira Knightley, Jacob Latimore), hogy megjelenjenek Will Smith életében váratlanul, és úgy viselkedjenek, mintha ők lennének a Halál, az Idő és a Szeretet megtestesült formái. A küldetés látszólag működik, mivel Will Smith megkeresi azt a csoportot, ahol a gyermeküket elvesztett szülők beszélhetik ki fájdalmukat, miközben a kollégák is saját önismereti utat járnak be a színészek segítségével.

Eredetileg a kollégáknak az volt a szándékuk, hogy teljesen összezavarják Will Smith-et ezekkel a bérelt színészekkel, és arra kényszerítsék, hogy változtasson életmódján. A kollégák ugyanakkor Will Smith legjobb barátai is, így elképzelhetetlen, milyenek lehetnének azok, akik ellene vannak. Végül azonban azt a célt tűzték ki, hogy segítsenek neki szembenézni az élettel.

Azonban A meglepő szépség nem hoz sok meglepetést, és sikerül teljesen közömbösen figyelnünk a kedvenc színészeinket, akik nem hoznak különleges alakítást a vásznon. Will Smith-nek ez a szerep egyszerűen nem áll jól. Az egész film darabos és kiszámítható, bár be kell ismernünk, hogy a vége egy valóban meglepő fordulattal zárul, de ez már nem képes megmenteni az összképet. A film mégsem válik unalmassá, a játékidő elfogadható, New York pedig gyönyörűen bemutatkozik. Ugyanakkor zavaróak a megszokott klisék és a szomorú, romantikus zene, amely mintha a néző fejéhez tartaná a pisztolyt, és csak akkor hagyja abba, amikor a könnyek fakadnak. Bár a történet egy szomorú témát dolgoz fel, ha valami igazán megindítót keresünk ebben a műfajban, talán érdemes újra megnézni Nicole Kidman "Engedd el!" című filmjét (Rabbit Hole), amely valóban mélyen ábrázolja a gyermeküket elveszített szülők groteszk, feldolgozhatatlan gyászát.

A meglepő szépség sajnos nem a legjobb példa a műfajában, mivel drámaiságát nem igazi érzelmekkel, hanem klisékkel és sablonos eszközökkel próbálja elérni. Egy darab tégla is édes lesz, ha rászórunk egy kiló cukrot, de ettől még nem válik finom desszertté. Ugyanez a probléma mutatkozik a filmmel is.