Guy Ritchie visszatért gyökereihez, ami igazán üdvözlendő, és hálásak vagyunk neki, hogy visszahozta Hugh Grantet. A szinkronszínészek is remek munkát végeztek, megtartva a karakterek jellegzetes hangját és hűen adva át a szereplők érzelmeit.
Az amerikai származású Mickey Pearson (Matthew McConaughey) Oxfordba érkezik ösztöndíjjal, majd London legnagyobb marihuána termesztőjévé válik. Bár félbehagyja tanulmányait, szoros kapcsolatokat alakít ki a brit arisztokráciával, ami biztosítja számára a folyamatos keresletet és a magas társadalmi beállítottságot. Mikor úgy érzi, eljött az ideje visszavonulni és új lehetőségeket keresni, egy hibát követ el: elutasítja Big Dave médiamogul felkérését egy kézfogásra egy partin. Ennek következtében Fletcher, a könyörtelen magánnyomozó (Hugh Grant) színre lép, hogy felfedje Mickey múltját. Fletcher megzsarolja Mickey jobbkezét, Ray-t (Charlie Hunnam), és próbál hasznot húzni Big Dave-től az információért, miközben egy forgatókönyvet ír a történetről, hogy eladja a filmstúdiónak.
Az Úriemberek valójában Fletcher elképzelt forgatókönyve a kalandos életről és hatalmas gazdagságról, amit Mickey Pearson szerzett. Történetükbe egyre több karakter kerül be, mint például Mickey felesége, Rosalind (Michelle Dockery), a konkurens kínai banda vezére, Lord George (Tom Wu), a hatalmon lévő Száraz Szem (Henry Golding), az arisztokrata zsidó üzlettárs, Matthew (Jeremy Strong), egy orosz oligarcha és a magánhadserege, a Moszad, az Edző (Colin Farrell) és a tanítványai, valamint számos bűnöző és drogos. A történet fordulatos, és a karakterek közötti viszonyok bonyolultak, de minden szépen összeáll a végére.
Guy Ritchie visszatér a gyökerekhez, és egy izgalmas gengszterfilm készül, gazdag humorról és fordulatokról. A film tele van ütős zenékkel, drága öltönyökkel és autókkal, idős brit kastélyokkal, érdekes karakterekkel és izgalmas cselekménnyel. Az egyszerre szórakoztató és társadalomkritikai alkotás a gengsztervilágba ágyazva. Ritchie az erőszakot olyan természetes részévé teszi a történetnek, mintha mindennapi dolog lenne az utcákon, és valójában sokak életének része.
Az igazi vonzerője a filmnek az, hogy itt találkozunk olyan karakterekkel, akik elvhűek és megbízhatók, akik próbálnak rendet teremteni a káoszban, és ragaszkodnak az írott és íratlan szabályokhoz. Ők valóban úriemberek, akik számára fontosak az értékek, az ígéretek, a hűség és a megbocsátás. Guy Ritchie visszatért a londoni alvilághoz, megőrizve az eredeti stílusát, és garantált, hogy a film párbeszédei hamarosan visszhangzanak majd a magyar éjszakában.
Forrás: filmrajongo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
