Filmrajongó

Martin Scorsese által rendezett Az ír című film egy amerikai életrajzi dráma 2019-ben. A főszerepekben Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci láthatóak. A történetben a teljes hollywoodi olasz közösség megjelenik, és csak ritka esetekben engedhetik meg maguknak a távolmaradást. Frank Sheeran, az ír származású teherautósofőr, véletlenül kapcsolatba kerül az olasz maffiával, de ez a kapcsolat élete végéig fennmarad. Bár egyenes és hűséges, tettei sokakat érintenek.

A karácsonyi időszakban egy filmkritikus számára nincs szebb ajándék, mint egy Scorsese filmről írni, különösen a Marvel kijelentése és a streaming szolgáltatók versus hagyományos mozik küzdelme fényében. De vannak pillanatok, amikor egyszerűen csak beülsz a moziba, hogy jól érezd magad. Az ír lassan épül fel, és nem siet sehova, mivel egy idős rendező (77 éves) munkáját mutatja be.

A cselekmény egy idősek otthonában játszódik, ahol Frank Sheeran, az "Ír" (Robert De Niro) visszaemlékezi az életére, amit a maffia szolgálatában töltött. Nem az elején, hanem a végén kezdi el az emlékezést egy utazással. Russell Bufalino (Joe Pesci) sofőrként vezeti őt és feleségüket egy esküvőre, és innen indul el a barátságuk és az ismeretségük története. Frank teherautósofőrként dolgozik az olasz maffia mellett, és bár kerül bele kisebb-nagyobb konfliktusokba, a szakszervezet mindig megmenti őt a bajban. A szakszervezet élén James Riddle "Jimmy" Hoffa (Al Pacino) áll.

A film bemutatja a szakszervezet, a maffia és a politika összefonódását Frank emlékein keresztül. Frank az egyik legmegbízhatóbb személyként részt vesz sok dologban. A korszak valós hírességei jelennek meg a vásznon, és a politika is aktívan jelen van a Disznó-öbölbeli incidens, a kubai rakétaválság és a Kennedy-gyilkosság kapcsán.

Frank csak túlélni próbál, és bár nem hadvezér, nincsenek katonái vagy haditechnikája. Parancsokat teljesít, rejtőzködik és próbál nem feltűnni senkinek. A jó katonát előléptetik, de ezáltal több felelősség is hárul rá, és ő azon túlmenően, hogy magáért felel, másokért is. A CGI segítségével fiatalított színészek ismétlődő jelenetekkel nem okoznak csalódást.

Az ír végére nehezen búcsúzik el a néző a hosszú játékidő miatt, de több jelenetet vagy hosszabbított verziót is el lehetett volna hagyni. Bár a film tele van erőszakkal, Scorsese a gyilkosságokat szenvtelenül mutatja be, olyan mintha csak egy egyszerű cserét végrehajtana. A film nemcsak az erőszakról szól, hanem humorral is fűszerezi, különösen a párbeszédekben. A zene, a fényképezés, a vágás és a színészi alakítás nagyszerűek.

Martin Scorsese bemutatja Franket saját démonjaival, és nem hagyja, hogy az öregedés és a tapasztalatok túlzottan beleférjenek az egyéniségébe. Az ír egy generáció utolsó találkozója a filmvásznon, és minden filmrajongó mély tisztelettel és meghatottsággal fogja nézni. Természetesen a tévében is élvezhető, de igazán a nagy vásznon mutatja be magát.