Daniel Radcliffe már több különös karaktert alakított korábbi filmjeiben, de a Talpig fegyverben minden korábbi szereplése fölé emelkedik őrület és szórakozás tekintetében, annak ellenére, hogy tele van hibákkal.
Miles (Daniel Radcliffe) egy olyan srác, aki értékes képességeit egy alacsonyrendű munkahelyen pocsékolja el, ahol a főnöke alig veszi észre. A feszültségét azzal vezeti le, hogy az interneten mindenkit leszól. Nem véletlen, hogy egy olyan oldal kerül az útjába, ahol emberek börtönből vagy elmegyógyintézetből menekültek ki, és most az utcán kergetik egymást. Miles belekeveredik az oldal adminisztrátorába, akit később megvisel az eset, és ezt az árat is megfizeti.
De a történet ezen a ponton még nem ér véget. Milesnek fegyvereket erősítenek a kezébe, majd ráküldik Nixet (Samara Weaving), aki a játékban még soha nem veszített. Miles gyorsan rájön, hogy nincs más választása, és elkezdi az őrült menekülést.
Az élete most a véletlenen múlik, nem pedig a tudásán vagy rátermettségén. Miles egy magányos srác, aki az életét inkább a virtuális világban éli, a valóságban nem érzi magát kényelmesen, különösen az élet-halál harcban. Ráadásul a barátnője, Nova is otthagyja, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá.
Miles szinte senkivel nem tudja megosztani a problémáit, és váratlan segítséget kap olyan helyektől, ahol nem is számítana rá. Nix és más rosszfiúk üldözik őt, de a rendőrség is, hiszen nem lehet csak úgy két pisztollyal a kezében közlekedni az utcán. És ahol Miles van, ott van Nix és a SKIZM is.
A történet egyébként érdekes, és van néhány váratlan fordulat, hogy ne érezzük unalmasnak az egészet. A film alatt főként az szemünket, hogy lássuk, milyen sérüléseket lehet okozni egy embernek az élettel összeegyeztethetetlen módon.
A film egyfajta gyilkos akcióorgiája. Sokan úgy gondolják, hogy moziba szórakozni járnak, hogy kikapcsolódjanak, és nem olyan komoly művészfilmeket nézzenek. Nos, a Talpig fegyverben mindenféle igényt és vágyat kielégít a saját, merész módján, és a film nyelvezete és durvasága nem fog senkit visszatartani.
Ráadásul a film során jó adag társadalomkritika is elhangzik, különösen a virtuális térben tevékenykedő hamis neveket és személyazonosságokat használó trollaktivistákra nézve, de mindenki megkapja a magáét, aki a valóság helyett a virtuális világban él. És mi lehetne jobb és viccesebb, mint egy olyan film, ami közvetlenül a vérszomjas közönséghez szól?
A film valójában egy szerelmi történet, pár kevés pénzzel, némi gyenge számítógépes grafikával, képi világgal, amely a videojátékokra emlékeztet, izgalmas zenével, rengeteg hullával és egy rendkívül szimpatikus Daniel Radcliffe-el, aki kétségbeesetten próbál túlélni.
Forrás: filmrajongo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
