Nem értem, miért ragaszkodunk mindig ilyen mókás címekhez itt Madzsarisztánban a Farrelly testvérek filmjeinél.
De hagyjuk ezt, hiszen eddig minden Farrelly film emlékezetes volt: mindig új, meglepő és friss elemekkel gazdagították a filmművészetet.
A főszereplő, Eddie (Ben Stiller) most már negyvenéves, látszólag rendezett élete van: jó megjelenésű, van munkája, de még mindig nincs felesége vagy akár csak barátnője sem.
Egy nap találkozik Lilával (Malin Akerman), aki bár vonzó szőke nő, jó mellekkel és mindenféle vonzerővel rendelkezik, viszont néha gusztustalanul viselkedik: például hangosan fingik - és még dicsekszik is vele, hogy milyen jóleső - és ez nem is marad rejtve, megmutatják a bozontos intim részeit, ahol még egy pierc is van - és ez is látható.
Eddie mégis beleszeret Lilába, és hirtelen ötlettől vezérelve feleségül veszi, hogy megakadályozza a nő külföldre történő kitelepítését a munkahelyéről. Kiderül azonban, hogy Lilának csak adósságai vannak, és a nászút Mexikóba vezet, ahol Eddie legjobb barátja (Rob Corddry) tönkrement házassága csak még több aggodalmat szít.
Hamarosan a pár között problémák kezdnek felmerülni, amiket az üdülő gondnoka (Carlos Mensia) vicces tréfái és a négytagú őrült mexikói zenekar humoros előadása enyhíthet. Közben Eddie másik vonzó nőbe, Miranda (Michelle Monaghan) szerelmesedik bele, ami további bonyodalmakhoz vezet. De vajon hova vezet mindez?
A karakterek nem rosszak, és a színészek sem rosszak, bár néhány szerep nem sikerült túl jól.
Az alapötlet nem volt rossz - majd meglátják, miért. A film elindul a maga útján, de néhány helyen túlságosan erőltetett a humor, a nagy poénokat már az előzetesekben ......
Sok undorító jelenet van a filmben, például amikor egy mexikói folklórműsorra fizetnek be főszereplőink, és egy szamár áll elő, hogy megcsókoljon egy nőt.
Mert néhány jelenet valóban szórakoztató, amit a Farrelly testvéreknek elnézhetünk, és még a befejezés sem teljesen kiszámítható.
