Az Első Áruló című filmet (eredeti cím: Il traditore) Marco Bellocchio rendezte, a főszerepekben Pierfrancesco Favino, Maria Fernanda Cândido és Luigi Lo Cascio láthatók. Ez egy olasz-francia-brazil-német dráma, ami 152 perc hosszú, és 2019-ben készült. (16 éven felülieknek ajánlott)
Az olasz gengszterfilmek és sorozatok most egy újabb virágzást élnek, és magas művészi szinten mutatják be a véres hétköznapokat. Bár a film két és fél órás játékideje elsőre hosszúnak tűnhet, de sok elemnek kell összeállnia ahhoz, hogy a teljes kép kibontakozzon. Tommaso Buscetta látszólag gondtalan életet élt Brazíliában, de az olasz maffia világában töltött éveket sosem tudta teljesen maga mögött hagyni. Az Első Áruló film bemutatja az ellentmondásos személyiségét, és hogyan vezetett oda, hogy több száz embert küldjön rács mögé vagy a sírba. Ezt a filmet a Budapesti Távmoziban láttuk.
Tommaso Buscetta, akit Don Masino néven is ismertek, az egyik legellentmondásosabb alakja a modern olasz történelemnek. Palermóban született Szicíliában, fiatalon a maffiához csatlakozott, és gyorsan a szervezet teljes jogú tagjává vált. A film cselekménye 1980-ban kezdődik, amikor a maffián belül béke köttetik, de Buscetta mégis úgy dönt, hogy harmadik feleségével és Olaszországban hagyott gyermekeivel visszatér Brazíliába, ahol már korábban is élt. Bár a béke rövid életűnek bizonyult, és az emberek, beleértve a gengsztereket is, sorra estek áldozatul, Buscettát csak akkor kezdték érdekelni a dolgok, amikor azok már személyesek lettek. Bár távol volt a maffiaháborútól, előbb vagy utóbb szembesülnie kellett a következményekkel.
Az Első Áruló azt a történetet meséli el, amelyben Tommaso Buscetta rendszeresen fontos döntéseket hozott, tudva, hogy azoknak súlyos következményei lesznek. Sokszor úgy tűnhet, hogy nincs választása, de máskor úgy érezheti, mégis van. Buscetta nem volt az első, akit a hatóságok megpróbáltak meggyőzni vagy kényszeríteni arra, hogy beszéljen, de őszinte és kegyetlen kihallgatásoknak, kínpadoknak, fenyegetéseknek és családjának való zsarolásnak is kitéve volt. Ez egy bonyolult kérdés, mivel a Cosa Nostra egy olyan szervezet, amely mélyen gyökerezik az olasz társadalomban és az identitás része. Buscetta 40 évnyi szolgálata során alaposan megismerte a maffiát belülről. Van olyan, aki kiábrándul vagy bűnbocsánatot keres, de a betyárbecsület is szerepet játszik a döntésben, valamint a következmények elfogadásában. Buscetta úgy látta, hogy a Cosa Nostrának véget kell vetni, de az, hogy hogyan, nem mindegy.
A film igyekszik megérteni és bemutatni Buscetta karakterét, az eredetét és a szervezeten belüli szerepét. Amikor a brazil kormány úgy dönt, hogy kiadja őt az olasz hatóságoknak, a film hosszasan követi, ahogy Buscetta a repülőn ülve feszeng és rémálmai gyötrik. Minden zaj és fényinger zavarja, és az élete veszélyben van. A rémálmok egyre erősebbek és az öngyilkosság gondolata sem áll távol tőle. Az olasz hatóságok gesztusokat tesznek felé, és bár az körülményei javulnak (majdnem, mintha egy szállodában tartanák fogva), az ő küzdelme igazi pokoljárás.
Buscetta kihallgatásai során valós képet fest a szervezetről (soha nem nevezi a maffiát, mert az a sajtó találmánya), és helyreigazít bizonyos dolgokat. Őt egyszerű katonaként ábrázolja, aki hűségét a Cosa Nostrához sosem vonja kétségbe, bár tudja, hogy nem lehet kilépni. Meglepte sokakat azzal, hogy sosem akart magasabb rangot elérni a szervezetben. A számára a Cosa Nostra elveszítette értékét és már nem tisztelt semmit és senkit.
Amíg ő bezárva van, kint zajlanak az események, és az újságok számtalan cikket és letartóztatást közölnek. A bosszú hajtja az embereket, akik személyesen akarnak bosszút állni, és mindenki új életek után kutat. Buscetta bírósági tárgyalásai sem mennek zökkenőmentesen, és gyakran inkább komikusak, mint drámaiak, mivel a vádlottak ártatlanok, az ügyvédek pedig képtelenek megfelelően kezelni a helyzetet. Az ítélet kihirdetése után Buscetta az Egyesült Államokba megy, ahol folyamatosan fenyegetve érzi magát és folyamatosan új életet és személyazonosságot kell találnia. Annak ellenére, hogy a tárgyalás után sokan mégis beszélni kezdenek, és a politikai összefonódások is napvilágot látnak.
A film elkészítése előtt alapos kutatómunka és szereplőválogatás történt, hogy a szereplők hasonlítsanak az eredeti személyekre. Sok jelenetet az eredeti helyszíneken vettek fel, a jelmezek és a díszletek hűen tükrözik a korszakot, és a film olyan, mintha egy olasz krimivel utaznánk vissza az 1980-as évekbe. Pierfrancesco Favino alakítása emlékezetes lesz.
Marco Bellocchio rendező tapasztalt a filmes világban, és a hatvanas évek óta dolgozik ebben a szakmában. Ő is részt vett színészként, forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is a világ számos rangos fesztiválján. Az Első Áruló filmet Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, és számos további díjra és jelölésre is szert tett, amelyek közé tartozik a César-díj, az Európai Filmdíj, a David di Donatello-díj, a Kristálygömb-díj, a Golden Globe-díj és a FIPRESCI-díj is.
Bár voltak tiltakozások a film bemutatójának dátuma miatt, az erőszak és az érzékeny téma miatt, valószínűleg kevés olyan időpontot találhatnánk a naptárban, amely nem érintene érzékenyen senkit, ha a maffia erőszakosságáról van szó. Az Első Áruló olyan kényes és vitatott témát dolgoz fel, amelynek általában idealizált képe van az átlagember szemében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.