Filmrajongó

Ha Arthur C. Clarke nevét viselő üstökös felé tart a figyelmed a science fiction világában, akkor készülj fel egy lenyűgöző természeti katasztrófára. Ebben a filmben nem kell csalódnod…

Itt van Gerard Butler, a skót színész, aki már számtalan nagyszabású ütközetben vett részt karrierje során. Megküzdött sárkányokkal (A tűz birodalma, Így neveld a sárkányodat!), világuralomra törő perzsákkal (300), terroristákkal (Támadás a Fehér Ház ellen-trilógia) és számos más gonosztevővel is. Ráadásul három évvel ezelőtt az Űrviharban az egész Földet megmentette a teljes pusztulástól.
Mivel sosem elég a világvégék számára, idén Butler ismét egyesíti erejét Rick Roman Waugh rendezővel, aki megbízhatóan vezeti A védangyal bukásával. Ezúttal viszont nem az emberiség megmentése a tét, csupán egy háromfős család túlélése…

Apokalipszis élőben: Clarke-üstökös darabjai a Föld felé tartanak, és egy átlagos család, a Garrityk (Butler, Morena Baccarin, Roger Dale Floyd) otthonukban élő tévéközvetítésen figyelik az eseményeket. De a várakozás közben ijesztő változás áll be: az üstökös látszólag biztonságos helyett veszélyes helyre zuhan! Egy hatalmas lökéshullám figyelmeztet, hogy a tudósok számításaiban hiba történt!
Gyorsan kiderül, hogy az üstökös töredékei Floridát sújtották, és a Clarke további darabjai is a Föld felé tartanak, veszélyeztetve az életet a bolygón. A kiürítési terv életbe lép: a kiválasztott keveseknek – köztük a Garrity családnak – el kell jutniuk a katonai bázisokra, és onnan különleges, titkos bunkerekbe menekülniük a végzet elől…

A film kezdetben a Deep Impact drámája és az Armageddon látványos akciója között lavíroz, de hamar ráfordul a drámai vonalra. Ahogy az ég vörösre fest a közelgő katasztrófa előtt, a Garrity család útja elindul. Bár a történet eleje sokat ígér, hamar olyan fordulatok következnek, melyeket már számtalanszor láttunk a filmekben.
A barátok elbúcsúztatása megható, de azután hosszú, monoton szenvedéstörténet következik, néhány robbanással és unalmas becsapódással feldobva. A tömegben kavarodásban a család tagjai szétszakadnak, katonák segítenek, de sokszor tehetetlenek, emberek válhatnak gonosszá, apu rohan, anyu rohan, elveszítik a fiút, apu kényszerből embert öl, anyu kétségbeesik, de végül segítséget talál. Az utolsó fél órában újra összeáll a család, és remélhetőleg Nathan, a cukorbeteg kisfiú még fiatalon nem veszíti el a gyermekkort.

A bölcs, de életfáradt nagypapa (Scott Glenn) is fontos szerepet kap, aki inkább a méltóságos halált választja, és elbúcsúztatja a Garrity családot, akik tovább folytatják menekülésüket. Ahogy a Clarke újabb darabjai száguldanak a Föld légkörébe, felcsendül a búcsúdala a bolygónak…
Azonban vegyünk egy pozitív fordulatot is: bár a magyar szinkron néha sterilnek hat, a film zenéje, melyet David Buckley jegyez, kiváló. Hangulatos és érzelmes, tökéletesen kíséri a főszereplők drámáját, és izgalmat kölcsönöz a kevés akciójelenetnek is.

Az Űrvihar nem lesz a tudományos fantasztikum csúcsterméke, de a Greenland esetében a látványvilágról nem lehet panaszkodni. Talán jobb lett volna, ha a trailer nem kelti volna fel a katasztrófafilm benyomását, hiszen a becsapódások csak a film elején és végén történnek. Egy Michael Bay vagy Roland Emmerich stílusú változat, melyben az akció, robbanások és menekülés került volna előtérbe, talán izgalmasabb lenne a szokványos drámai fordulatok helyett.Egyébként is, Waugh és Butler hamarosan újra együtt dolgoznak a Kandahar című CIA-titkos művel, reméljük, hogy ezúttal kevesebb lelki vívódással, de több akcióval térnek vissza.

Forrás: filmrajongo.com