A Netflix frissítése a Vörös Pont című svéd thrillert hozta el, amely egy rendkívül eredeti alapgondolatot hordozott magában, amit az előzetes alapján hihetetlenül izgalmasnak találtunk. Azonban hamar kiderült, hogy a film nem teljesen felelt meg az elvárásoknak.
Ahogyan már utaltunk rá, hogy az alapötlet lenyűgözött minket, most pedig mélyebben ássunk a Vörös Pont történetébe. A történet középpontjában egy fiatal pár áll, akik másfél évvel az eljegyzésük után nem érzik magukat a legboldogabbnak. Ezért David (Anastasios Soulis) úgy dönt, hogy elviszi kedvesét, Nadja-t (Nanna Blondell) egy romantikus kirándulásra, ahol reményeik szerint láthatják a sarki fényt az éjszakai égbolton.
A film elején belepillantást nyerünk az eljegyzés pillanataiba, és a páros közös életébe. Később kiderül, hogy Nadja terhes, és ezt az utazás során szeretné elmondani kedvesének. Azonban az idilli kirándulás hamarosan váratlan fordulatot vesz, amikor egy vörös pont, egy fegyver célzófény megjelenik a sátruk falán. Gyorsan rájönnek, hogy valaki veszélyezteti az életüket, és elkezdődik a menekülés és a túlélésért folytatott harc.
Előfordulhatna, hogy a címszereplő vörös pont végig rajtuk lesz, de valójában ez csak egy szimbolikus elnevezés arra, hogy a pár folyamatos veszélyben van. A hideg, gyönyörű északi erdőben egyébként is nehéz életben maradni, de ha valaki rájuk céloz fegyverrel, az még nehezebbé teszi a helyzetüket. Természetesen felmerülnek a kérdések, hogy ki az üldözőjük (lehet, hogy egy rasszista fogadós vagy az autójukat megrongáló testvérpár?), de a lényeg az, hogy a főszereplőknek valahogy ki kell jutniuk élve a veszélyből.
A színészi alakítás kifogástalan, különösen Nanna Blondell teljesítménye. Azonban ahogy a történet kibontakozik, és egyre több részlet válik érthetővé, úgy jelennek meg a szokásos, már megszokott megoldások, és a film végén, a "csattanó" után elénk táruló "tanulság" annyira nyilvánvaló, hogy nehéz hitelesnek találni. Ráadásul a szenvedés és a fordulatok túlzottan sokszor ismétlődnek, pedig a film nem ezt ígérte, hanem egy olyan feszültséget, amit eddig nem láttunk a vásznon.
Összességében a Vörös Pont nem egy rossz film, bár talán többre számítottunk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nem amerikai produkció. Az skandináv filmektől többet vártunk. Bár izgalmas pillanatai vannak, az alapötletben rejlő lehetőségeket nem használja ki teljesen. Emellett nem hoz újat vagy maradandót a filmvilágba. Elfogadható munka, de a címben feltett kérdésre egyértelmű a válasz: a piros pont nélkül is boldogan el lehet élni.
Forrás: filmrajongo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
