Filmrajongó

Az emberi kíváncsiság időnként nagy erővel működik. Vonzalmat érzünk a függöny mögé bújni, hogy titokzatosan megpillantsuk az utcán zajló eseményeket. Vagy éjszaka, messze az ablaktól, kamerával lesni a szomszédokra, talán remélve, hogy valami érdekes történik. Vagy még rosszabb, esetleg egy gyilkosság...

Joe Wright rendezőnek nem volt könnyű dolga a sikeres bestseller adaptálásával, de végül a mozi premierjét különböző nehézségek akadályozták meg. Azonban a Netflix megvásárolta a filmet, és annak sikerei közé tartozik az Oscar-díjra esélyes kosztümös és történelmi filmek mellett. Így a filmnek talán szerencsés a megjelenése a Covid idején, hiszen ráerősít a karantén, magány, tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésére, amelyek a filmben is megjelennek. Mindazonáltal még ez sem változtatja meg a film középszerűségét.

Amy Adams remek alakításával Anna Fox karakterét életre kelti. Ő egykor gyermekpszichológus volt, de most saját lelki problémáival küzd, hiszen hosszú ideje képtelen elhagyni manhattani lakását agorafóbia miatt. A külvilággal való kapcsolata korlátozódik a pszichiáterrel, a telefonos beszélgetésekkel a távoli férjével, és néhány ritka találkozással a lakás alsó szintjén élő furcsa bérlővel, Davidvel. A napjait önmarcangolás, gyógyszerek, klasszikus fekete-fehér filmek, vörös bor és rémálmok kombinációja tölti ki. Azonkívül, természetesen, az ablakból való leskelődés. Anna szomszédságában egy új családot vesz észre, akik lassan életének részévé válnak.

Azonban Anna lassan felfedezi a családban zajló feszültséget, amely hamarosan erőszakba torkollik: a szomszédasszony férje Anna szeme láttára megtámadja az asszonyt. Vagy talán mégsem? Anna számára a valóság és a képzelet egybefolyik, különösen a gyógyszerek és az alkohol hatása alatt. Annak ellenére, hogy a rendőrség kétségbe vonja az eseményeket, és egy új "valódi" Jane Russell is felbukkan, Anna saját nyomozásba kezd.

A kukucskálós-gyilkosság témáját már több filmben láttuk, például a Disturbia-ban, a Lány a vonaton-ban vagy a klasszikus Hátsó ablak-ban. The Woman in the Window ismételten ezt a vonalat követi, de Joe Wright rendezői képességei és vizuális megközelítése emlékezik vissza a korábbi művekre. A főhősnő bezártságát a film fényei, díszletei, hangulata és zenei aláfestése hatásosan ábrázolják.

Azonban sajnos a film története az első fél óra után veszít az intenzitásából, ami figyelmeztető jeleket küld a nézőknek. Szerencsére a rendező egy csavarral újra feszültséget teremt a filmben, és megőrzi a hangulatát, amely között a valóság és a képzelet között lavíroz. Ennek ellenére a film vizuális és narratív eszközei sok néző számára talán túl idegenek lehetnek. Ezek a filmi elemek és a szüntelen bizonytalanság fenntartják a feszültséget, de Anna múltjának felfedése már nem képes valódi izgalmat és kielégítő befejezést nyújtani. A látványos, de megalapozatlan finálé már kissé érdektelenné válik a szétesett történet miatt.

Még a kiváló színészek sem tudják megmenteni a filmet. Amy Adams kitűnően alakítja a sebzett, de erős nőt, és Gary Oldman is jól játszik a konfliktust generáló férj szerepében, bár karaktere mélyebb kidolgozásra szorulna. A többi színész, mint Julianne Moore, Jennifer Jason Leigh és Anthony Mackie tehetsége sajnos nincs megfelelően kiaknázva, és helyettük kevésbé ismert nevek is helyt állhattak volna. Így a film magas elvárásokkal találkozva nem teljesít.

Anna behúzza a függönyt és visszaül a szobájába, hogy valami mással üsse el az idejét, miután a kukucskálás nem sikerült. Joe Wright modern kísérlete nem éri el a szokásos színvonalát, de a jövőben visszatér a kosztümös és történelmi témákhoz, ahol Haley Bennett és Peter "Lannister" Dinklage szerepelnek majd. Reméljük, hogy a valóság és az elvárások akkor már találkoznak.