Talán ismerősnek tűnik Önnek? Ha a Főnöki Szint megtekintése után ezt érzi, akkor nem téved, hiszen a film az időhurok-elvvel dolgozva újra és újra visszatekeri a napunkat. Habár már sokszor láttunk hasonló ötletet a filmekben, ez a verzió kifejezetten látványos és remek fekete humorral megvalósítva.
Frank Grillo eddigi filmjei alapján könnyen gondolhatta, hogy a 21. század Michael Dudikoff-ja, egy fegyverforgató, jó-rossz figura, aki számtalan kétes akcióban tűnt fel. Azonban Grillo már olyan nagyobb produkciókban is szerepelt, mint a Warrior, Fehér pokol, Az utolsó műszak, Zero Dark Thirty, Milliárdok nyomában, sőt, még a Marvel Univerzumban is feltűnt. Mégis, kevés lehetőséget kapott arra, hogy kilépjen a sztereotipikus szerepek közül. A Főnöki Szintben továbbra is hű marad az akciós hős figurájához, de ezen túlmenően színészi tehetségét és humorát is megmutatja.
"Ismerős ez a helyzet?" - tehetnénk fel a kérdést Roy Pulvernek (Grillo), a visszavonult kommandósnak, aki minden reggel egy idegen támadóval ébred, és próbálja túlélni a támadást. Mielőtt még a kávéja lehűlne, egy helikopter jelenik meg az ablakában, amely minigunnal próbálja elpusztítani őt és az otthonát. Aztán, ha túléli, egy autóval menekül a várost bejárva, ismeretlen cél felé, miközben a főgonosz, Clive Ventor (Mel Gibson) bérgyilkosokat küld utána. Roy sosem éri el a célt, mindig meghal valamilyen furcsa módón, de mint egy játékfigura, mindig újra kezdi a játékot, és minden alkalommal egyre tovább jut a nyomozásában. Apró darabkákból rakja össze a saját történetét, és minden bukás után újra próbálkozik, hogy megoldást találjon az abszurd helyzetére. Eközben megpróbálja kideríteni, hogyan kapcsolódik ex-felesége, Jemma (Naomi Watts) az örök ciklikus gyilkolás és hajsza köré...
A Főnöki Szint kétségkívül az idei év egyik meglepetésfilmje. Joe Carnahan, aki régóta próbálta megvalósítani ezt a történetet, most végre sikerrel járt. A film egyedi módon ötvözi az Idétlen idők és A holnap határa fordulatait, és kiváló szórakozást nyújt humoros akcióval.
Egyedi időutazás... vagy halál! A gyors tempójú, másfél órás kalandot személyes narrációval, dinamikus vágással és látványos képekkel tálalják, és bár az alapötlet nem túl eredeti, a film már az első pillanatokban magával ragad. A Főnöki Szint - annak ellenére, hogy B-filmes kategóriába tartozik - a Hardcore Henryhhez hasonlóan magasabb szintre emeli az akciót és szórakozást nyújt, anélkül hogy valódi videójáték-adaptáció lenne. A film nemcsak egyszerű akció, hanem egy szimpatikus, humoros, érzelmeket is felkorbácsoló főhőst kínál, valamint őrült fejvadászokat, akik a Guy Ritchie gengsztervilágába is beillenek. Mindezt megfűszerezve Ken Jeong és Michelle Yeoh rövid megjelenésével.
A különböző verziók különböző módokon tárulnak fel, így a nyomozás és túlélés során Roy fokozatosan rakja össze a saját történetét. A történet sosem hagy időt az unalomra, és az akciózás mellett mélyebb párbeszédek is szerepet kapnak.
A film végén a történet összeáll, de az időhurok még nem teljesen oldódik meg, így újabb izgalmas reggelekre van kilátás. Nem is lenne baj, ha újra kezdődne a játék, hiszen egy ilyen első pálya után szívesen folytatnánk egy nagyobb kihívással!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
