Filmrajongó

Ha felsorolnánk, mi határozta meg a '90-es éveket, akkor Tapsi Hapsi és Michael Jordan közös kosarazása szinte kötelező elem lenne. A 2010-es évek arra törekedtek, hogy visszahozzák a '80-as évek emlékeit, és már a '90-es évek nosztalgikus szelleme is megjelent. A Space Jam a Rocky IV-hoz hasonlóan olyan korszakhoz kötődik, ami nehéz elkülöníteni a kortól, de objektív szemmel nézve nem emelkedik ki a filmművészet csúcsa fölé. Ebben a tekintetben az Új kezdet sem marad le sokban, és a kérdés, hogy kiknek szól pontosan.

Az '90-es években született emberek számára emlékezetes volt, amikor Bill Murray a meccsre érkezett, és Roger Nyúl találkozott a Disney karakterekkel. A Warner Bros. és a Disney együttműködése a Roger Nyúl a pácban időszakában meglepő volt, és senki nem gondolta volna, hogy a közös munka után négy évvel egy Superbowl reklámban láthatjuk újra a hosszúfülű karaktert élőszereplőkkel. A Nike, a Bolondos Dallamok és Michael Jordan közös hirdetései olyan PR értéket teremtettek, hogy azokat az idők döntő eseményeihez mérhetjük. Ezt követte a film, amely a betétdalaival együtt gyorsan a minden idők egyik legnagyobb élvezetévé vált. Az elmúlt negyed évszázadban egy igazi klasszikussá vált.

Amikor körülbelül öt évvel ezelőtt először merült fel az új film elképzelése (akkor még Kobe Bryant főszereplésével), az ötlet hirtelen és furcsa volt. És tulajdonképpen az is maradt. Azonban a Deadpool, a Stranger Things, a Rontó Ralph és a Shaun, a bárány folytatások, valamint a Ready Player One megnyitottak egy kaput, amit az új Space Jam is követett: a popkultúra erős használatát. Bár az elmúlt években voltak rosszul sikerült újragondolások, és idén még félhetünk a Mátrixtól is, a Warner Bros. mégis egyik legjobb példáját hozta létre ennek a megközelítésnek. Az jó dolog, hogy kaptunk egy modern Mad Max-et, nem igaz?

Az ígéretes bevezetés után azonban elérkezünk a film alapjához. Azóta, hogy a Shrek bemutatásra került, a gyerekfilmekben a direkt popkult utalások használata általánossá vált, mivel a gyerekek gyakran nem értik meg ezeket a referenciákat. A Space Jam esetében ez anno nem okozott problémát, csak az NBA sztárok esetében, de az új részben a többi Warner Bros. karakter megjelenése kulcsfontosságúvá válik. Ennek meg kell történnie a történet dramaturgiájának érdekében, de enélkül elveszünk. Azonban ennyi önmagában nem elég a teljes elégedettséghez. Annak ellenére, hogy a főmeccsen kívül a karakterek klasszikus 2D-s formában jelennek meg (amit a Tom és Jerry filmnél is megtapasztaltam), a film általánosságban nem hozza vissza az előző évtizedeket. Inkább a mai generáció számára készült. És itt rejlik a probléma.

A mai generáció számára, akiknek a Space Jam és talán még a Flúgos firkák sem mond sokat. A fiatalabb gyerekek talán találkoztak egy-két karakterrel, de az Adam West-féle Batman keverése a '92-es Batman sorozattal, vagy az ellenfél csapat, amely csak virtuális térben kap különleges képességeket a valódi nevük alapján, ezek a dolgok a fiatalok számára idegenek. Az ilyen szélsőséges példák mellett a film időtartama is hosszabb, mint az eredeti. Azonban aki az új Space Jamet a nosztalgia miatt várja, az kosárrajongó, vagy a meta popkultúra humor szerelmese, az valószínűleg élvezni fogja a filmet. A lényeg, hogy elfogadjuk és befogadjuk a változást.

Don Cheadle nem válik a film erényévé, a történet pedig egyszerűbb, bár gonoszként jól szerepel, és többet nyújt, mint amiért az Emmy-díjra jelölték. LeBron James lehet, hogy egy kicsit jobb színész, mint Michael Jordan, de ennek oka van: már olyan korszakban szerepelt, ahol a hibridezés normális volt, és h

osszú ideig csak reklámokban szerepelt, ami tehermentesítette a színészi teljesítményét. A mellékszereplők között nincsenek olyan erős személyiségek, mint Bill Murray vagy Wayne Knight, így James és Cheadle teljesítménye döntetlen marad. Bár az új szinkronstáb ismerős lehet a korábbi verziókból, ezek a karakterek még mindig össze vannak kötve a korábbi szinkronhangokkal, ami kicsit sértheti a nosztálgia élményét.

A 2D-s animáció kreatív és hű a franchise-hoz, és mindig öröm látni a klasszikus DCAU karaktereket. Amikor a CGI-re váltunk, az kissé közömbös, de a történetbe jól illeszkedik, és nem okoz kínos pillanatokat, mint a Nyúl Péter 2-ben. A dalok között szerepel egy remix a régi soundtrackből, de az új zenék nem maradnak meg annyira a fejünkben, mint az eredetiek. Technikailag nincs sok kivetnivaló a filmben, de egy jelenetnek kiemelt szerepe van, mely kreatív és zseniális. Ez a film tehát nagyban függ az egyéni hozzáállástól és a popkultúra felhasználásának elfogadásától. Azoknak, akik már szeretik az eredeti Space Jamet, vagy rajonganak a popkultúra iránt, valószínűleg tetszeni fog a film. Bár nem teljesen ugyanaz a hangulat, mint az eredetiben, a Space Jam: Új kezdet egy kellemes élmény azoknak, akik hajlandóak elfogadni a változást és a modern megközelítést.

Forrás: filmrajongo.com