Van, amire nagyon vágyunk, de csalódást okoznak, és elkeseredve ülünk le egy dombra. Ezenkívül vannak olyan filmek, amelyekre nagyon vágyunk, de amikor elindulnak, nem vagyunk biztosak abban, hogy ezek a filmek csak ügyes blöffök, vagy valóban kiváló történetek.
A témát tovább fejlesztve, van olyan film, amelyben kétségtelenül valami különleges van. A főszereplő, Ryan Gosling, egy autószerelő, kaszkadőr és bűnöző sofőr karakterében mutat be valami vagányságot, líraiságot, retrót, és egyfajta "mostani" érzést. A film Los Angelesben játszódik, ahol a főszereplő, akit "Driverünknek" neveznek, egy hideg és leszarom-attitűddel rendelkező figura, aki mindig más helyen érzi magát, mint ahol éppen van. A történet során megtalálja a szerelmet, majd váratlan események sorozata veszi kezdetét. A film atmoszférája a nyolcvanas évek vokálos szintikirályságát idézi, Gosling pedig magabiztosan és könnyedséggel vezeti autóját a képernyőn. A látvány és a hangulat egyszerre nosztalgikus és modern. A főcím betűtípusa is a nosztalgia irányába mutat, és a szereplők, mint például Carey Mulligan, kiemelkedő alakítást nyújtanak.
Azonban a film második felében egyfajta önteltség kezd előtérbe kerülni. A film mintha azt hirdetné, hogy kultuszfilm, és ez a hozzáállás néha zavaró lehet. A főszereplő önfejűségét hangsúlyozza, és mintha az lenne az üzenete, hogy a siker kulcsa az önbizalom és a kivagyiság. A film önmagával való foglalkozásának szintjét nézve, úgy tűnik, mintha megpróbálná ikonizálni magát, anélkül hogy ténylegesen elindulna valahova. Az alkotás ugyanakkor sokféle stílust és elemet ötvöz, ami egyedi és zseniális hatást kelt.
Végül a szöveg összefoglalja, hogy a film egyfajta önkielégítés, amely bemutatja a főszereplő és a film önelégült hozzáállását. Bár az elején azt ígéri, hogy egy szerelmi történettel foglalkozik, mégis inkább a kultikus és művészi oldalát hangsúlyozza. Aztán a szöveg a film fesztiválokra szánt műfajához sorolja, mint a kedvenc bűn- és/vagy akciófilmek közé.
