A Bullet Train című film, rendezőként David Leitchet mutatja be, a forgatókönyvet Zak Olkewicz és Kōtarō Isaka írta. A főszerepekben Brad Pitt, Brian Tyree Henry, Aaron Taylor-Johnson, Joey King és Hiroyuki Sanada tűnnek fel ebben az amerikai akciófilmben, mely 126 perces játékidővel büszkélkedhet, és 2022-ben került a mozikba.
A Bullet Train olyan sebességgel robog, mint egy japán vonat, azonban ez a gyorsaság sem képes eltüntetni minden hibáját. A film végül célba ér, de csak egy átmeneti moziélményt nyújt, amely a nyári "egyszer nézős" filmek között található, bár ebben a kategóriában mégis megállja a helyét.
Ha a 2022-es filmtrendeket nézzük, egyik akciófilm sem ússza meg az őrültséget. Vannak például rendkívül szokatlan alkotások, mint a "Minden, mindenhol, mindenkor", és vannak barátságosabb filmek, mint a látszólag könnyed "Doctor Strange az őrület multiverzumában". David Leitch a Bullet Train esetében egyensúlyoz a két stílus között: hűen követi a jelenlegi akciófilmes trendeket, néhány jól kidolgozott poénnal és ötlettel, ugyanakkor nem sikerül igazán kiemelkedővé tennie a filmet.
A történet középpontjában Katica (Brad Pitt) áll, aki nemrégiben hagyta el a bérgyilkos életmódot, és most igyekszik elkerülni a munkával járó stresszt. Egy egyszerűnek ígérkező küldetés során egy aktatáskát kell megszereznie egy japán vonaton, de hamar kiderül, hogy a leszállás nem lesz olyan zökkenőmentes, mint gondolta. Katica utazását a vonaton két másik bérgyilkos, Citrom (Brian Tyree Henry) és Mandarin (Aaron Taylor-Johnson) bonyolítják tovább, és mindeközben felbukkan egy pszichopata tinilány, a Fehér Halál, valamint egy titokzatos méregkeverő is.
A Bullet Train azoknak, akik már láttak akció- és szuperhősfilmeiket az utóbbi időben, nem kínál újítást, de ennek ellenére megállja a helyét. Bár Brad Pitt a főszereplő, a film legnagyobb pillanatai Brian Tyree Henry és Aaron Taylor-Johnson jelenetekhez kötődnek. Kettejük közötti kémia és humor kiemelkedő, ideértve a Citrom karakterét alaposan kibontó elemzést, amely Thomas, a gőzmozdonyra épül. A látványvilág is meggyőző, a neonfényekkel átszőtt vonatutat a remek vágás és zeneválasztás teszi hosszú távon izgalmassá.
Az összképet azonban zavarhatja a cselekmény előre kiszámítható fordulatai és túlzott mennyiségű fordulat, valamint a két gonosztevő karakter. David Leitch rendezése akkor válik leggyengébbé, amikor felesleges stíluselemekkel próbál hatni, különösen a két "gonosz" szereplő esetében. A film első órája unalmas lehet a trendek követése miatt, de a második felvonás kárpótol mindenért: itt találkozhatunk az összes poénnal, fordulattal, és minden karakter itt mutatja meg igazi potenciálját.
David Leitch olyan filmet készített, amiben a leghatékonyabb: gyors tempójú, véres és totális káoszt hozó akciófilmet, amiben van lélek, bár az nem mindig elég ahhoz, hogy megmentse a filmet. A film unalmas kezdetét követően kreatív poénok és jól felépített katarzis vár minket. Sajnálatos módon az élmény olyan gyorsan múlik el, mint a kiotói vonatállomáson álló szerelvények egy perces megállás után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
