Filmrajongó

A Szerelem Tüze egy színes amerikai-francia dokumentumfilm, amit Sara Dosa rendezett, és melyben közreműködnek Katia Krafft, Maurice Krafft és narrációval Miranda July. A film hossza 98 perc, és ajánlott 12 éven felülieknek.

A Disney+ csatornán örömmel fedezhetünk fel egy kiváló dokumentumfilmet a vulkanológus párról, a Krafft házaspárról, akik a 60-as évek végétől egészen a negyedszázadon átlenyűgözték Nyugat-Európát fantasztikus felvételeikkel. A Szerelem Tüze ügyesen bemutatja a vulkánok lenyűgöző, kissé földönkívüli hangulatát, olyan elemeket hozva be, mint Wes Anderson sajátos stílusa.

A vulkánok egyidejűleg szimbolizálják a természet szépségét és pusztító erejét. Minden vulkánkitörést, amit dokumentumfilmekben vagy híradókban látunk, megcsodáljuk, ahogy a láva mindent elnyel, majd évtizedekkel később a természet visszahódítja a területet. Szörnyülködve nézzük, ahogy a hatalmas hamufelhő sötétít mindent, majd idővel újra élet fakad a kietlen területen egy apró fa magjából.

A vulkánok évmilliók óta kísérik a Föld életét, és velük együtt az emberiség történetét is. De vannak olyanok, akik nemcsak tévében vagy az interneten tanulnak róluk. Ilyen volt a francia Krafft házaspár is, akik egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg, és mindketten szenvedélyesen érdeklődtek a vulkánok iránt. 1966-tól egészen 1991-ig, amikor elhunytak, szinte elválaszthatatlanok voltak, és ezt a negyed évszázadot Sara Dosa rendező bemutatja nekünk. A film, bár rövid, körülbelül másfél órás, ambiciózus. Megpróbál mindent elmesélni a Krafft házaspárról: a találkozásukat, hogyan váltak híressé a nyugati országokban (mint például dr. Juhász Árpád a 70-es és 80-as években Magyarországon), és bemutatja, hogyan változott meg a kezdeti szociopata hozzáállásuk az évek során, és hogy hogyan váltak humanistákká egy vulkánkitörés hatására. A film dokumentálja a halálukat is, ahogy mindketten egy vulkán által kerültek a végzetükhöz.

Sara Dosa dokumentumfilmje különleges két okból. Először is, kreatív módon van összeállítva. Bár a film a Krafft házaspár magánéletéről keveset árul el, és például nem beszél hosszan arról, hogy mit tettek a vulkánkutatáson kívül, mégis izgalmas. Dosa bemutat minden más részletet az életükből, és ezek a kis részletek remekül összeállnak a narrációval, amit Miranda July hangján hallunk. A film szerkesztése, vágása és a zenéje (Air) kiváló, és rendkívül kreatív a dokumentumfilm műfajában. Azonban mindez csak a film egy része.

Az igazi erőssége a Szerelem Tüzének Katia és Maurice Krafft. Ők lenyűgöző módon dokumentálták a vulkánkitöréseket. Minden pénzüket utazásra és felszerelésre költötték, és közben Katia fényképezett egy Nikon F3-as kamerával, míg Maurice mindenhová magával vitte a 16mm-es kameráját. A film a krafftok felvételeire épül (bár mutat néhányat Katia fényképeiből). Nem derül ki, mennyire voltak profi vulkanológusok, de az első perctől kezdve nyilvánvaló, hogy Maurice Krafft operatőrként egy zseni volt. Általában Katia látható a felvételeken, hogy mértékadó pontokat nyújtson a vulkánok méretét illetően, és ezzel nem szándékosan tette Maurice-t a saját feleségévé a felvételein.

Az évek során rengeteg felvételt készítettek, különböző vulkánkitöréseket dokumentáltak különböző országokban, szóval volt wiből választani. Ezek a felvételek olyan gyönyörűen készültek, olyan magas minőségűek, hogy paradox módon a film végére az embernek még mindig hiányérzete marad. Többet akarunk ezekből a felvételekből. Szeretnénk, ha órákon át láthatnánk ezeket a felvételeket a televízióban, vagy akár egy 24 órás mozis vetítésen. De meg kell elégednünk ezzel az másfél órával. Maurice felvételei, az alákevert zene és a narráció együttesen egyfajta földönkívüli állapotba repítik a nézőket. A rendez

ő bölcsen megtartotta az eredeti 4:3-as képarányt, hogy a teljes kompozíciókat láthassuk. Ez talán a legjobb döntése volt.

Ami igazán működik a filmben, az maga Katia és Maurice Krafft. Ők fantasztikusan dokumentálták a vulkánokat. Bár kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy milyenek voltak mint vulkanológusok, Maurice Krafft tehetsége azonnal látszik. Általában Katia látható a felvételeken, hogy megtudjuk, milyen nagyak a vulkánok, és ezáltal Maurice a saját feleségét teszi a főszereplővé a felvételeken.

Az évek során rengeteg felvételt készítettek, dokumentálták a vulkánkitöréseket különböző országokban, szóval volt mit válogatni. Ezek a felvételek olyan gyönyörűen készültek, olyan magas minőségűek, hogy a film vége után az embernek még mindig hiányérzete marad. Többet akarunk ezekből a felvételekből. Szeretnénk, ha órákon át láthatnánk ezeket a felvételeket a televízióban, vagy akár egy 24 órás mozis vetítésen. De meg kell elégednünk ezzel az másfél órával. Maurice felvételei, az alákevert zene és a narráció együttesen egyfajta földönkívüli állapotba repítik a nézőket. A rendező bölcsen megtartotta az eredeti 4:3-as képarányt, hogy a teljes kompozíciókat láthassuk. Ez talán a legjobb döntése volt.

Az eredmény majdnem tökéletes: néhányakat zavarhat a narráció mesterkéltsége, vagy hogy a Krafft házaspár életének néhány részlete kimaradt. Ugyanakkor mindezt ellensúlyozza a páratlan audiovizuális élmény, amelyet a narrátor, Miranda July hangja szépen kiegészít. A film olyan, mintha egy másik bolygón készült volna, és most először kaphatunk betekintést egy új bolygó keletkezésének első pillanataiba. Annak ellenére, hogy az amerikai rendező és narrátor közreműködik, a filmből árad a francia életérzés és a művészi hangulat, a jó értelemben véve. Én személy szerint napokig tudnám nézni és hallgatni a Krafft házaspárt, akik az unalmas mindennapokat veszélyes kalandokra cserélték, majd végül alázatosan átadták magukat a természet gyönyörű, ugyanakkor kegyetlen erejének.