A rendező, Ben Affleck, egy olyan történetet mesél el, amely első pillantásra unalmasnak tűnhet a sikertelen üzletemberek tárgyalásairól a fiatal tehetség jövőbeli cipőellátmányáról. Az "Air" azonban sokkal többet kínál ennél.

Van néhány sportfilm, amelyek inkább az üzleti szempontokat szeretnék bemutatni, mint az eseményeket. A klasszikus példa erre a "Jerry Maguire", de az utóbbi években a baseball és az NFL is hasonló témát jártak körbe, mint a "Pénzcsináló" és az "Újoncok napja", valamint a "Ford v Ferrari". Ezeknél a filmeknél a probléma az lehet, hogy a vállalati és üzleti rész kevésbé érthető, és nehéz izgalmassá tenni. A "Air" azonban másképp csinálja.

Ben Affleck megpróbálja visszarepíteni minket a 1984-be, és az atmoszféra megteremtése kivételesen jól sikerül. A zenei válogatás kiváló, és sok dal ragadós, amelyek még utána is a fejünkben szólnak. A film tele van olyan apró részletekkel, amelyek a '80-as évek hangulatát idézik fel.

A film erényei azonban nemcsak a hangulatban rejlenek. A történet és a párbeszédek is filmes színvonalon vannak előadva. A szereplők nem próbálják kényszeresen utánozni a valóságos embereket, és a karakterek hitelesnek tűnnek. Az író, Alex Convery, lendületes stílusa Adam McKay munkáit idézi, és a humor is jól működik a filmben anélkül, hogy az egész viccesnek próbálna lenni. A film dinamikus vágással, kreatív operatőri munkával és szellemes humorral segíti elő a történetet.

A stáb összességében hozzájárul a film sikeres kivitelezéséhez. Bár semmi sem kiemelkedő a rendezésen és az írásnál, a film összképe kiegyensúlyozott és élvezetes. A "Air" kellemes meglepetés, mivel a trailer nem mutatta meg, mennyire eltér a hasonló sportfilmektől. Bár a történet nem hű a valóságos eseményekhez, a film újranézhető és stílusos élményt nyújt.