Filmrajongó

Luca Guadagnino egyike a kortárs filmkészítők legizgalmasabbjainak. Ezt az állítást már önmagában érdekesnek találom, mivel olyan filmeket készített egymás után, mint a Szólíts a nevedet és a Sóhajok remake-je. Míg az egyiket egyszerűen a minden idők egyik legszebb szerelmes filmjeként lehetne emlegetni, addig a másik egy bonyolult, nehézkes, taszító horrorfilm, amelyről lehet, hogy valaki szereti, valaki pedig nem, de senki sem tudja figyelmen kívül hagyni. A rendező, aki képes ilyen ellentétes műveken dolgozni, mindig izgalmas és várt alkotásokat hoz létre. Guadagnino legutóbbi filmje pedig valahol a két korábbi alkotása közötti enyhe közös pontot találja.

A történet kezdetben egy egyszerű felnövéstörténetként bontakozik ki. Egy fiatal, tizenéves, fekete bőrű lány, Maren (Taylor Russell) megszökik otthonról, hogy osztálytársaival találkozzon egy alvós buliban. A kezdeti jelenetek bensőségesek és lágyak, ami emlékeztethet a Szólíts a nevedet hangulatára, de hamarosan minden megváltozik. Anélkül, hogy bármi spoilert elárulnánk, a film gyorsan tisztázza a helyzetet és felkészít minket arra, hogy miről szól majd a következő két óra.

A történet egy lányról szól, aki fokozatosan erős vágyat érez arra, hogy az embertársait fogyassza. A film középpontjában az ő megértése áll, és hogy miként találkozik hasonló emberekkel. Az útja során közelebb kerül édesanyjához, és egy apja által hátrahagyott kazetta révén saját vágyaihoz és fizikai ösztöneihez. Emellett kapcsolatba kerül egy fiatal bohém férfival (Timothée Chalamet), aki embereket eszik, valamint egy másik férfi (Mark Rylance), aki úgy érzi, a lány lehet a társa.

Guadagnino filmje nem próbálja megmagyarázni vagy elfogadtatni a nézőkkel az emberi hús fogyasztásának vágyát vagy kényszerét. Inkább azt mutatja be, hogy a főszereplő karaktere olyan sorsra van ítélve, amihez nem tehet, és ami végül nem vezet boldog befejezéshez. Azonban a film mégis hozzáad egy különleges romantikus szálat, amely szokatlan, de gyönyörű és őszinte. A Csontok meg minden hasonlít olyan útfilmekhez, mint a Bonnie és Clyde, a Sivár vidék vagy a Született gyilkosok. A sorsuk tragikus, cselekedeteik erkölcstelenek, és az egymásra utaltság érzését hordozzák, valamint a gyermeteg, ártatlan szerelem, amit a fiatal színészek, Taylor Russell és Timothée Chalamet hitelesen hoznak.

A rendező erős és súlyos atmoszférával gazdagítja a történetet. A képek sötétek, ragadósak és gyakran taszítóak, és a kannibalizmus ábrázolása természetesnek tűnik. Guadagnino mestere az érzelmek kifejezésének, és a film egyértelműbben és kevésbé absztrakt módon mesél, visszatérve a Szólíts a nevedet érzelmi stílusához, egy kis szörnyűség hozzáadásával. A színészi teljesítmények is kiemelkedőek.

Mark Rylance alakítása kifejezetten hatásos és félelmetes a lófarkas-kannibál szerepében. Ijesztően nyugodt és csendes, de tekintetében ott lapul valami kiszámíthatatlan és nyugtalanító. Michael Stuhlbarg epizódszereplőként szerepel, és rendkívül kellemetlen érzéseket kelt. Ez bizonyítja, hogy egy jó horror sokszor a színészi játékban rejlik.

A Csontok meg mindent erős idegzetű nézőknek ajánlott, és túlmutat a pusztán horrornál. A film sajátos, szennyezett szépsége és taszító jellege egyedi hangulatot kölcsönöz neki, és bár nem feltétlenül a legfeszesebb tempójú film (Guadagnino-ra jellemző), könnyen magával ragadja azokat, akik nyitottak rá.

Forrás: filmrajongo.com