Filmrajongó

1981-ben Wim Wenders elkészítette a "666-os szoba" című 45 perces dokumentumfilmet, amelyben ismert kollégái (Spielberg, Godard, Antonioni, Fassbinder) a film jövőjéről faggatták. Most, 40 évvel később, a filmipar új kihívásokkal néz szembe. A kortárs rendezők megosztják gondolataikat a helyzetről. Az egész párbeszéd alapvetően arról szól, hogy 40 év múlva lesznek-e még olyan alkotók és témák, amelyekről beszélgetni lehet. Reméljük, igen. Addig is itt van előttünk a 999-es szoba, melyben olyan neves alkotók szólalnak meg, mint Paolo Sorrentino, Baz Luhrmann, Ruben Östlund, David Cronenberg, Joachim Trier, Asghar Farhadi, és természetesen egy sor jó és kevésbé jó film is található.

Nap mint nap figyelemmel kísérhetjük, ahogy a tiszteletre méltó alkotók bekapcsolódnak az aktuális trendekbe, miközben a valós és öntitulált szakértők igyekeznek megmagyarázni bizonyos filmek sikerét vagy bukását. A média tele van botrányokkal, miközben a filmipar sötét kulisszatitkai egyre gyakrabban kerülnek napvilágra, sztrájkok, pereskedések, kirúgások és egyéb nehézségek teszik álságossá az alkotók erőfeszítéseit, ami inkább mintsem megmérettetésként írható le. Az elmúlt időszakban a fogyasztói szokások alapvetően megváltoztak, és a világjárvány csak felgyorsította ezt a folyamatot. Ma a streaming platformok uralkodnak és alakítják a piacot.

Bár a streaming fontos, mégis számos más társadalmi és technológiai változás, valamint generációs különbség is befolyásolja a filmipart. Az élettempó jelentősen felgyorsult, és egy olyan nemzedék nőtt fel, amelynek más az értékrendje és ízlése. Emellett folyamatosan változnak a társadalmi mozgalmak és az elvárások. Az idők során sok minden megváltozott, és bár nem tudjuk, hogy korábban jobb volt-e minden, mindenesetre más volt. Nagyon különböző.

Néhány évvel ezelőtt láttam a "Lumiére!" (2016) című filmet, és talán egy olyan jelenet volt benne, ahol világhírű fényképészek vitatták meg, hogy veszélyezteti-e a mozgókép az ő művészetüket és szakmájukat. Több mint száz év eltelt azóta, és a film és a fotográfia egymás mellett léteznek, ahogyan a színház és az opera, vagy akár a könyvnyomtatás is. A televízió sem szüntette meg a mozit, és bár egyes dolgok eltűnnek, mint a kazetta, a lemez vagy a napilapok, az élet folytatódik, és a fejlődést lassítani lehet, de megállítani nem.

A filmet sokszor eltemették, de mindig talált új életet és helyet a világban. Gyakran képes volt megújulni anélkül, hogy teljesen elszakadt volna a hagyományoktól vagy hűtlen lett volna a nagy elődök emlékeihez. Sokan szerint most veszélyben van, és neves alkotók szólalnak meg a veszélyekről. A közös mozizás iránti vágy és a moziba járás rituáléja kezd elhalványulni, de mindig akadnak olyan alkotások, amelyek vonzzák a közönséget. A minőség kérdését most hagyjuk, mert erről hosszú esszét lehetne írni, és az ízlések különbözőek.

Vannak könnyebb és nehezebb időszakok. 1982-ben Wim Wenders megkérdezte kollégáit a mozi jövőjéről. Akkoriban is nagy változások történtek, amelyek egyeseket aggodalommal töltöttek el, mások pedig lehetőséget láttak bennük. Most, 40 évvel később, ismét olyan változásoknak vagyunk tanúi, amelyek meghatározhatják a jövőt, és lehetnek jók vagy rosszak. Lubna Playoust színész, rendező és forgatókönyvíró beszélget alkotókkal a mozi jelenéről és jövőjéről, és ők egyedi módon fejezik ki véleményüket. A 999-es szoba egy különleges dokumentumfilm, amely még a legkülönösebb is. Senki nem tudja, mit válaszolnak a megkérdezettek, és hogyan viselkednek majd. Ez kockázatokkal jár, de ugyanakkor rendkívül izgalmas. A válaszok függnek a rendezők karrierjétől, a típusú filmektől, amelyeken dolgoznak, és származhatnak abból, hogy hol nőttek fel és hol tanultak filmezni. Mindenki más és más válaszokat ad ugyanarra a kérdésre, és még az azonos álláspontok között is vannak különbségek.

Azok a filmrendezők és moziüzemeltetők, akiket a vetítés után hallhattam, személyes benyomásaikkal és érzelmi töltettel gazdagították az élményt, ami csak a közvetlen érintetteknek adatik meg. Ugyanakkor a film önmagában is erős, de még teljesebb élményt nyújt, ha ismerjük az egyes rendezők munkásságát és stílusát. Ezáltal nem csak a híres embereknek hallgatunk, hanem megértjük, miért fontosak az általuk megosztott gondolatok. Mozirajongóként ez sokkal többet jelent, mint amit elsőre látni vagy hallani lehet.

Forrás: filmrajongo.com