Filmrajongó

Ritkán jutnak el hozzánk kanadai filmek, pedig közöttük sok olyan alkotás van, amelyet érdemes lenne megnézni. Az A szerelem természetének története is egy ilyen példa, amelyet Cannes-ban és a miskolci Cinefesten is elismeréssel fogadtak. A két különböző társadalmi háttérrel rendelkező férfi és nő kapcsolata nem túlbonyolított, és a film szerencsére nem próbálja előre jelezni, merre halad majd, nem kritizál, hanem a szerelemre bízza a döntést.

Sofia és Xavier már egy évtizede egy párt alkotnak, gazdagok, jól képzettek, és mind a családjuk, mind a barátaik is jóindulattal viszonyulnak hozzájuk. Azonban minden megváltozik, amikor Sylvaint megbízzák a nyaralójuk felújításával. Az egyetemen filozófiát oktató Sofia és az egyszerű, de vonzó mestermunkás, Sylvain között azonnal szikra pattan, és titkos románcba kezdenek. A jelenlegi házasságukban Sofia és Xavier elsősorban szellemi kielégülést nyújtanak egymásnak, de a vonzó feleség ennél többet akar. A testi vágyak megelégedését Sylvain, a spanyol származású latin temperamentummal bíró férfi biztosítja, de kérdéses, mennyire működik ebben a kapcsolatban, és van-e jövője.

Sofia most szembenéz ezzel a dilemmával, de az érzelmi zűrzavarban nem könnyű döntést hozni. Tíz évnyi időt és munkát áldozott házasságára, számos emlék fűzi hozzá, és valamilyen oknál fogva még mindig Xaviert választotta. Ahogyan minden házasságban, itt is vannak jó és rossz napok, problémák, nehézségek, és az idő során az érzelmek is változnak. A film számos kérdést vet fel a szerelem természetéről, de a szerelem sajátosságai miatt nem mindig találunk rájuk racionális válaszokat.

Milyen tulajdonságokat keresünk a másikban, mire vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni? Érdemes-e feladnunk mindent egy új kapcsolatért csak azért, mert új és izgalmas? Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a választott partnerrel együtt érkeznek a családtagok, barátok és ismerősök, de mennyire befolyásolnak minket ezek a kapcsolatok? Xavier szülei és barátai elfogadják, és megszeretik Sofiát (és Sylvaint), de most mindent kezdhetnek elölről. A film körüljárja ezeket a kérdéseket, és akkor működik a legjobban, amikor vígjátékként ragyog párbeszédekkel, humoros helyzetekkel és a humoros megközelítéssel. Amikor a dráma kerül előtérbe, vagy művészieskedni kezd, például a karakterek és a környezet hosszú ideig tartó bemutatásával, kissé veszít az erejéből és élvezeti értékéből. Néha úgy érezhetjük, mintha két különböző filmet néznénk párhuzamosan. Az a benyomásunk lehet, hogy a szándék éppen az, hogy rámutasson a mézes-mázos szerelmi történetek ellentmondásaira, de azok nélkül is rengeteg értékes gondolat és érzelem rejlik benne.

A cselekmény egyszerre szórakoztató és intelligens, például amikor Sofia a filozófia kurzusán elemzi a nagy gondolkodók munkáit, és saját szerelmi életével összeveti a hallgatóság előtt. Összességében a film üzenete az, hogy a szerelem változatos és mindenki máshogy éli meg. A társadalmi különbségek ellenére a film nem ítéli el előre Sylvain és Sofia kapcsolatát, hanem lehetőséget ad számukra, hogy felfedezzék, mit éreznek egymás iránt és mit akarnak a jövőben. Ez a téma mindenki számára releváns lehet, és a film könnyed, okos, humoros és bájos stílusban prezentálja azt.