Filmrajongó

A sci-fi inváziós filmek általában két kategóriába sorolhatók: egyesek hatalmas büdzséből készülnek, tele vannak látványos effektekkel, és hatalmas városok pusztulnak el bennük. Mások viszont sokkal intimebbek, kevésbé látványosak, gyakran láthatatlanul támadó idegenekkel, melyekben általában hétköznapi emberek játsszák a főszerepeket. "Senki nincs, aki megmentene" egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

Brynn (Kaitlyn Dever), egy huszonéves nő, azóta, hogy édesanyja meghalt, egyedül él egy gyönyörű kis házban, amelyet erdő vesz körül. Ő egy rendkívül visszahúzódó nő, aki babaházakat épít, leveleket ír tollal, és még a fali telefont is használja. Azonban a jelenben is él, ahogy azt a tévé és az autók mutatják. Egyik éjszaka az életébe toppan egy földönkívüli lény, és hamarosan kiderül, hogy az ismeretlenek megszállták a környéket, de senkihez sem tud segítséget kérni. Tehát Brynn egyedül próbálja megállítani az inváziót.

Elsőként érdemes megjegyezni, hogy ez a film az interneten megosztó véleményeket generál. Ezt kicsit furcsa, mert a film üzenetében, kivitelezésében és főszereplőjében nincs semmi, ami miatt vitatkozni lehetne. Azonban szemmel láthatóan eltér az elvárásoktól: nincsenek gyors vágások, nincsenek karizmatikus karakterek, és nincsenek folyamatos ijesztgetések. Ráadásul a forgatókönyv is tartogat meglepetéseket, és inkább emlékeztet M. Night Shyamalan "Jelek" című filmjére, de a fő inspiráció egyértelműen Steven Spielberg és az "X-Akták" sorozat. Az idegenek eredete Roswell eseményekből származik, de a film külsőségeiben erősen emlékeztet a "Harmadik típusú találkozások" és a "Világok harca" atmoszférájára, néha pedig még a "Jurassic Park" hangulatát is idézi meg, ha egy kis félelemkeltést akar elérni. Mindezeken felül még akadnak utalások az "Indiana Jones és a kristálykoponya királysága" idegenjeire is, de a film itt nem áll meg.

Duffield átveszi azt a szálat, ami mindig is foglalkoztatta Spielberget, a csonka család motívumát, de merészen tovább lép: Brynn életében már senki sincs, és a rendező bátorsága az okokban rejlik, amikről most nem ejtek szót. Más egyedi dolog a filmben, hogy mindössze egy mondat hangzik el benne. Duffield azonban megmutatja, hogy a beszéd nélkül is lehet hatásosan mesélni. Képileg erős és hatásos, és kihasználja a hanghatásokat is. Az idegenek viselkedése kiszámíthatatlan, sokszor nem lehet tudni, hogy mi motiválja őket, és ez a kétségben tartja a nézőket egészen a film végéig.

"Senki nincs, aki megmentene" egy szép kis kamarafilm, amiben nincsenek mély mondanivalók, de van egy hiteles főszereplő (Kaitlyn Dever remekül játszik), egy drámai cselekmény és rengeteg izgalom. Néha érezhető a csekély költségvetés hatása az idegenek kinézetén, de ez nem zavaró, és a film még mindig képes lenyűgöző képi elemekkel és remek hangvágással kompenzálja ezt. Manapság ritka, hogy valaki tényleg egy történetet szeretne elmesélni, és nem csak az átlagnézők elvárásait akarja kielégíteni. Ez a film közérthető, de nem akarja követni a tipikus blockbustereket, amelyek a puszta hatásokra és divatos karakterekre építenek.

Azonban sajnálatos, hogy csak egy kis plusz kellett volna ahhoz, hogy ez az inváziós dráma valami igazán emlékezetes legyen. A filmben ott lóg a levegőben az a bizonyos extra, ami miatt mindenki csak erről beszélne. Talán a szerény költségvetés nem tette lehetővé, hogy jobban kidolgozzák a részleteket. Még így is a film egy meglepetés a streaming világában, és Brian Duffield neve érdemes megjegyezni.